1. Costa Rica: Klinsmann kivételével tán mindenki azt várta, hogy mindhárom egykori világbajnok lemossa őket a pályáról a csoportban. Ezzel ellentétben nemhogy csoportelsők lettek, de még ki sem kaptak. Hüvelyk Matyi él! Minden idők legjobb vébé szereplésével.

2. Németország: világbajnoki címet nyerni jöttek és 14 év kőkemény és aprólékosan szervezett munkájával megszerezték. Mindenki tanulhat tőlük! „Spanyolos” dominancia várhat rájuk a jövőben, remélhetően még sok 7-1-es történelmi győzelemmel.

3. Hollandia: Spanyolország és (tán) Chile is esélyesebbnek tűnt a csoportban, de látványos játékkal mindenkit legyőztek. Nagy kár, hogy a látvány a kieséses szakaszra elfogyott és 240 percen át nem tudtak gólt lőni. Még így is túlteljesítettek, beárazva a magyar futballt.

4. Kolumbia: Falcaoval a legjobb csatárukat veszítették el. Mégis, Schillaci óta az első igazi vébésztárt produkálták James (Ha-mesz) Rodriguez személyében. Meggyőzően látványos játékkal Kolumbia legjobb világbajnoki eredményét érték el. Várjuk a folytatást!

5. Argentina: vébégyőzelemre is esélyesek voltak, míg Messire az várt, hogy felérjen a 86-os Maradona mellé a piedesztálra. Ám mire igazán mutatnia kellett volna valamit már Mascherano volt a csapat legjobbja és Messi maximum a 90-es Maradona teljesítményét érte el. Valószínűtlen, hogy innen vezet még út felfelé akár neki, akár Argentínának.

6. Franciaország: ahhoz képest, hogy majdnem elbuktak az Ukrajna elleni pótselejtezőn, elég szépen belekezdtek a csoportban, aztán lassan elfogyott a tudomány. Azt várták tőlük, hogy ne vert seregként kullogjanak haza, ami sikerült. Szép a jövőjük, ha így folytatják.

7. Chile: kevés csapat volt annyira balszerencsés, mint ez a remek generáció. Nehéz csoportjuk ellenére szépen meneteltek, 2-0-ás győzelmükkel kimondták a halálos ítéletet a regnáló világbajnok felett és előrevetítették Brazília későbbi súlyos problémáit is.

8. Algéria: a világbajnokság szép emléke. Jó focival először jutottak túl a csoportkörön és úgy megszorongatták a későbbi világbajnokot, hogy a brazilok is büszkék lettek volna rájuk. A legígéretesebb afrikai csapat – sokak meglepetésére.

9. Egyesült Államok: mint Costa Rica, nekik sem szabadott volna túlélni a csoportjukat, ám mégis megelőzték Ghánát és Portugáliát. Igazi látványos focijuk meghódította a szíveket, nem álltak messze a meglepetéstől Belgium ellen sem, de jött Lukaku...

10. Belgium: az eredményeik számottevőek, de egy meccset leszámítva nem játszottak jól. Sztárjaik fáradtak, kimerültek voltak, kevésbé ismert játékosaik jól teljesítettek. Ha csapatként megtanulnak működni, nagyon szép jövő előtt állhatnak.

11. Mexikó: ahhoz képest, hogy alig jutottak ki, messzire értek! Legyőzték a rivális horvátokat és igencsak megszorongatták Brazíliát és Hollandiát, ám végül mégsem tudták átlépni saját árnyékukat.

12. Görögország: életük legjobb világbajnoki eredményét érték el és ez akkor is tiszteletre méltó, ha focijuk nemhogy nem látványos, inkább negatív. Ne csodálkozzunk, ha ősztől úgy beárazzák a magyar futballt, hogy még golt sem tudunk rúgni ellenük avagy mindkétszer kikapunk!

13. Svájc: bár nem sikerült igazolniuk, miért is vannak az első tízben a világranglistán, mégis szép produkciót nyújtottak, sok-sok drámai fordulattal – leszámítva a franciáktól kapott nagy verést.

14. Nigéria: úgy jutottak a rájátszásba, hogy az erről döntő a Bosznia-Hercegovina elleni meccsükön súlyos játékvezetői tévedés történ a javukra. Mégis, az első afrikai csapat, amely háromszor is továbbjutott és Keshi az első afrikai születésű kapitány, aki képes volt ilyenre.

15. Uruguay: Angliát vagy Olaszországot akarták megelőzni, mindkettőt sikerült. Majd mire megtették mindenki utálta őket Suarez ostobasága miatt. Hány csodálót veszítettek vajon?

16. Brazília: a világbajnoki cím esélyeseként indultak és a csaknem állandó bírói segítség ellenére az ország futballját lökték a végére a káoszba. Neymaron kívül e csapat arról szólt, hogyan tagadják meg a Pelé, Zico és társaik által a világ csodájává tett brazilos focit. Kolumbia elleni rugdosódásukra még a félresikerült játékvezetői hozzáállás sem lehet mentség. Azt kapták, amit megérdemeltek és emiatt senki sem bánkódik.

1. Shakira;

2. a bor, amit ittunk – Prager: Klaus Riesling Smaragd, 2009;

3. Nem került sor büntetőrúgásra;

4. Schweinsteiger arca nem sérült meg annyira, hogy megkapja a Rambo 5 főszerepét;

5. Götze gólja;

6. Magyarország kapott gól nélkül hozta le a világbajnokságot; :-)

7. Orbán Viktor két nagy szövetségese: Merkel és Putyin beszélgetésére koncentrálhatott;

8. Már csak egy hónap és kezdődik a rendes foci, az angol bajnokság. :-)

Tegnap gyorsan kiderült, hogy a brazil védelem Thiago Silvával sem (lett volna) jobb (Belo Horizontében), ha rendes csapatok ellen kell játszani. Ha hozzáadjuk, David Luiz teljesen beteg ötletét a Daley Blindnek visszafejelt labdáról, megértjük, miért nem lehetett a Paris St. Germain katari tulajdonosainak őszinte a mosolya. Az eljövendő szezon kezdő belső védő párosa több mint 100 millió eurójukba került és ilyen teljesítményre képes.

A hollandoknak is van mit sajnálni, hiszen az előző két meccsük összesen négy órájában sem voltak képesek gólt lőni. Most mindenki mondhatja a taktikai zseni van Gaal-nak: „ha tetszettek volna támadni”. Talán Vitray Tamástól hallottam, hogy a büntetőket a hosszabbítás előtt kéne megejteni, mert utána az egyik csapat 30 percig támadásra lenne kényszerítve.

Sokkal szomorúbb azonban, hogy újfent SIRALMAS volt a játékvezetés. Csak remélhetjük, hogy a döntőt megfelelően fújja majd az olasz Rizzoli, aki két meccset is vezetett már Argentínának (1-0 Belgium, 3-2 Nigéria) és a holland-spanyolt is.

A döntőben a számtani sorozatok szabályai szerint a németeknek kell győzniük, hiszen büntetőkkel:

1. a görögök kiestek Costa Rica ellen – a nyolcaddöntőben;

2. Costa Rica kiesett a hollandok ellen – a negyeddöntőben;

3. a hollandok kiestek Argentína ellen – az elődöntőben;

4. vagyis ha büntetőkre kerül a sor, Németországnak nincs félnivalója. :-)

Ráadásul, sosem veszítettek még vébén büntetőpárbajt. (Igaz, a brazilok sem kaptak még ki 7-1-re, ám mit tegyek, ha ez egy újabb példa arra, milyen erősek a németek?) :-)

Toni Kroos fogalmazta meg: „senki sem nyert még világbajnoki címet az elődöntőben.” Ő tudja, hiszen részese volt a Bayern tavalyi mindent elsöprő menetelésének, amit valószínűleg az idén is megismételt volna a csapat, ha Guardiola nem forgatja fel. Miért fontos ez? Mert abból a csapatból hat játékos lesz a kezdőben: Neuer, Lahm, Boateng, Kroos, Schweinsteiger és Müller. És ha valakiben lesz egy pillanatnyi kétség, hogy a tiki-taka mekkora kárt okozott a német válogatottnak, gondolja csak végig: Algéria ellen mintha tele lett volna a gatya, Ghána ellen mintha nem működött volna a csapat. Aztán Lahm visszaállt a védelembe és a helyére befért Khedira, aki tán a legjobb középpályásuk volt az utolsó két meccsen. Jó, segített az is, hogy Hummels visszatér és Boateng visszaállhatott a védelem közepébe, ami így jóval gyorsabb lett.

Ezt a döntőt a németek csak akkor veszíthetik el, ha saját magukat verik meg.

Nem ez a szándékuk. A Bayern-gerincről már beszéltem, de a csapattársak sem akárkik: Özil vagy éppen Götze. E csapatból hatan részesei voltak 2009-ben az U-21-es Európa-bajnoki döntőnek, ahol 4-0-ra verték az angolokat. Egész váratlanul „Aranygenerációnak” nevezik őket, más kérdés, hogy azóta csak klubszinten nyertek valamit, mindenütt másutt az (elő)döntőben elakadtak, általában a spanyol „Aranygeneráció” miatt. Hogy az olimpiai bajnoki és U-20-as vébé címet is nyert argentin „Aranygeneráció” ellen mekkora az esélyük, szinte csak azon múlik, hogy Messi feltűnik-e a döntőben – de erről majd később.

Németország ugyanis az egyetlen csapat, amely számottevően fejlődött és erősödött a torna során. Ennek alapját (Lahm visszaállítása) már érintettem: a védelem már nem annyira sérülékeny, Khedira és Schweini – akik mindketten sérülésből lábadozva érkeztek a vébére – már teljes erejükben pompáznak és Kroos-szal együtt uralják a középpályát. A két szélső, Özil és Müller közül előbbi képes Kroos helyére lépni és ugyanazt a sokoldalú passzolást bemutatni, míg a saját csapattársai által is kiszámíthatatlannak tartott Müller ott tud helyet csinálni, ahol – legalábbis szemlátomást – nincs.

Németország fizikai előnyben van, hiszen a vébé nyolc, meccsenként legtöbbet futó játékosból négy (Kroos, Müller, Höwedes, Lahm) náluk játszik. Másik előnyük, hogy pontrúgásokból képesek fontos gólokat szerezni (ötből három: Klose Ghána ellen, Hummels Franciaország ellen és Müller Brazília ellen, mindannyiszor Kroos beadásából).

Nem szóltam még a kapusról, aki posztján a vébé legjobbja. Egykezes védése Benzema ellen a leginkább impozáns kapusmozdulat volt, pedig egyáltalán nem volt hiány remek teljesítményekből. Neuer ráadásul akár kvázi söprögetőt is játszik, ha kapitánya ezt kéri. Mi kell ehhez? Alázat. Ha a 7-1 után a németek képesek elég alázatosak maradni – ahogyan Kroos oly jól kifejezte ezt – nem veszíthetnek.

Mégis miben bízhat Argentína?

Messiben, aki mindig képes teljesíteni, amikor kell.

2005-ben, amikor a család első profi szerződését kötötte a Barcelonával, mindkét fél hosszútávon gondolkodott. Messi édesapja 2013-ig, a klub 2014-ig. Végül utóbbi akarata teljesült. Ám Jorge papa verziója teljesen érthető volt: ha a Barcelonánál bármi balul üt ki, 2013-ban Lionel szabaddá vált volna és egy másik klubban lett volna egy éve, hogy felkészüljön a 2014-es vébére, amikor 27 évesen ereje teljében lesz.

Milyen érdekes! Ugyan az együttműködés nem ütött ki balul (számtalan szerződéshosszabbításon és fizetésemelésen vannak már túl), mégis Messi valahogy fizikailag és lelkileg fáradtan érkezett a világbajnokságra. A statisztikák szerint nem fut annyit és olyan sebességgel, mint a legjobb éveiben. Takarékoskodik. Csak akkor pörög fel, amikor képes igazán nagyot alkotni. Ezek száma jelentős, hiszen minden meccsen volt legalább egy ilyen pillanata. Maradonára emlékeztet, igaz, nem az 1986-os „egyedül megnyerem a vébét” Maradonára, hanem a 90-es „kicsit fáradt, kicsit törődött, de nagyon rutinos” Maradonára – akinek ereje épp a döntőre, a németek ellen fogyott el.

Hogy ez miért van így, nem tudom. Valószínűleg 27 évesen már túl van a csúcson. Talán sok harcot megélt teste azt súgja: „végigjátszod a meccseket 70 százalékon, avagy 40-en, amit néha feltolsz 120-ra.” Ez a legkézenfekvőbb magyarázat, miért is látjuk annyiszor lehajtott fejjel bandukoln. Mint akkor Maradonát.

Vajon hány 120 százalékos pillanat maradt még benne. Vajon mekkora erőket von el az ellenféltől a kikapcsolása? Vajon tudják-e olyan jól kezelni a németek, mint 90-ben a római döntőn Maradonát?

Este minden kiderül.

1. dugóban ülni;
2. fehér falon nézni, ahogy a festés szárad;
3. a tenger hullámzását vagy egy patak csobogását hallgatni egész nap MP3-ról;
4. arra várni, hogy bejelentse az újonnan igazolt játékosát kedvenc focicsapatom, az Arsenal;
5. egész délután hangyákat szedni és szortírozni;
6. tucatszor egymás után megnézni a világ legunalmasabb filmjét, a Brazilt;
7. country zenét hallgatni;
8. baseballt nézni;
9. hallgatni, amint egy tinédzser gyerek hegedűn gyakorol;
10. arra várni: mikor jön rá Menczer Tamás sportkommentátor, hogy a hallgatás sokkal beszédesebb!

Hajrá Németország!

Egy kedves olvasóm írta, hogy végre nem találtam el az elődöntősöket (jó négyből csak egyet), ami két gondolatot vetett fel. Egyrészt eltalálni az esélyeseket nem nehéz. Valljuk be, mindössze Spanyolország kiesése és Costa Rica csoportgyőzelme tartozott a meglepetések közé. Másrészt azért nem tippeltem a nyilvánvaló győztesekre, mert a ragyogó csoportmeccseket a nyolcaddöntőktől kimondottan unalmas foci váltotta fel (kivéve: USA – Belgium). Megjött a tét, mindenki cidrizik: emiatt a nyolcad- és a negyeddöntőkben sem történt meglepetés – hacsak az argentin védelem feltámadását nem soroljuk ide a meglepően indiszponált belgák ellen, ami így már nem is akkora siker, ugye?

Egy szó mint száz: tippjeimmel a rettenetes és nagybetűs UNALOM ellen küzdöttem, remélve, hogy csak-csak akad valami, ami kibillenti ezt a szörnyen taktikus focigyilkoló szenvedést, amit az eljövendő győztes és esélyes riválisai produkáltak. És talán először életemben ÖRÜLTEM, HOGY NEM LÁTTAM a délutáni (német – francia és argentin – belga) negyeddöntőket. A brazilok második félidei játékgyilkolásán elaludtam és csak a hollandok próbálkozása volt riporterileg elég hangos, hogy mégse az édes álmokat válasszam. Borzasztó!

Nem is szaporítom a szót. Ha létezik fociisten, valahogy a – szerintem – legesélytelenebb hollandok nyerik a vébét és biztosan nem lesz dél-amerikai döntő. Ugyanakkor a braziloknak bejöhet az, ami 98-ban a franciáknak és nyerhetnek. Az argentinoknál már feltámadt a védelem és Higuain, lehet, még arra is képesek, hogy Messi közreműködése nélkül (minő szentségtörés!!!) szerezzenek egy gólt.

Íme a tippek:

Németország – Brazília

Két zavaró érzésem van.

Egyrészt mindkét csapat kavarhat a felállással. A németek vajon az első négy meccsen látott labdabirtoklós összeállításban kezdenek vagy inkább a franciák ellen látott hagyományosan németesebb, fizikailag kitűnő, harcos kezdőcsapattal? Másrészt Neymar és a – szerintem – fontosabb láncszem: T. Silva csapatkapitány kiválása után Scolari Neymart igyekszik pótolni vagy a középpályát teszi harcossá egy Paulinho, Fernandinho, Luis Gustavo védekezőbb hármassal, bízva a talált gólban?

Másrészt most, hogy a két hiányzó miatt mindenki esélytelennek tartja a brazilokat, mennyire szabadulnak fel? A németeknél mindig úgy érzem, annyit adnak ki magukból, amennyit éppen kell. Félreértés ne essék: négy éve ugyanezt éreztem a tiki-takázó spanyoloknál. Nekik bejött!

Verdikt: egy góllal nyernek a németek.

Argentína – Hollandia

Tiszteletre méltó, ahogyan Louis van Gaal minden rendelkezésére álló információt jó döntésekkel, pozitív eredménnyel tud felhasználni. Ha van Persie fel tud nőni Robben mellé, akkor akár a spanyolok elleni második félidőhöz hasonló tarolást is láthatunk. Ó, mennyire szeretném! Másrészt eddig minden csapattól extra erőfeszítést követelt Messi megfékezése, aminek a támadások látták kárát. A hollandoknál viszont más a helyzet, hiszen egy jó Robben ugyanolyan hosszú napra késztetheti az argentin védelmet, mint Messi az övékét. És vajon melyik védelem rugdossa majd fel folyamatosan a másik csapat sztárját, mint a brazilok tették James Rodriguez esetében?

De kérdés az is, hogy a belgák ellen az argentin védelem javult fel nagyon vagy a belgák voltak igen-igen gyatrák? Argentin szempontból mindenesetre bíztató, hogy nem csak a védelem, hanem Higuain is képes életjeleket mutatni. Lesz-e vajon belőle Paolo Rossi (aki a 82-es vébé utolsó három meccsén hatszor talált be)? :-)

Verdikt: bár élvezném a holland győzelmet, mégis: 1-0 Messiéknek (Higuain szerencsés góljával).

Lesznek-e a hősökből legendák egyáltalán, vagy csak unalmas, széttördelt meccsek? - ez ma a kérdés. A romantikus énem azért a tegnapi tévedések után sem veszett el. :-)

Argentina – Belgium

Messin kívül az argentinokról semmi jót nem tudok elmondani, de Maradona sem! Ő pedig mintha többet tudna a fociról! :-) Jellemző, hogy a csapat második legjobb játékosa, di Maria, a svájciak ellen 51-szer (!!) adta el a labdát. A nehezen kiharcolt győzelemben fontos szerep jutott ellenfelük korábbi dzsungelmeccsének. (Az első félidőben csak Svájcnak voltak helyzetei, aztán a 122. percben esett kapufáig még a kaput sem találták el!) Hogy mégis mi jó az argentinokban? A humoruk. Maradona 86-os „Isten keze” gólja után „Isten kapufájának” hívják a svájciakét. Mázlisták és nagy rajtuk a nyomás, mint a brazilokon. A kapusposzt, a védelem közepe és baloldala, a Macherano mellett játszók és elöl Higuain és Lavezzi a gyenge pontjuk. Csapatként sem erősek.

Mondjuk a belgák sem, de – és milyen fura ezt kimondani – egyénenként (mínusz Messi és talán Mascherano) jobb képességű játékosokból állnak, mint ellenfelük. Támadó szellemű szélsőhátvédeik, Verthongen és Alderveid lehetnek a gyenge pontjaik, de a középpálya nagyon gyors, csakúgy, mint a kreatív támadó részleg. A gólok megoszlása jó, bárki betalálhat és minden meccsükön javultak. Mi a gyengéjük? Kicsit Playstation csapatnak tűnnek. Mintha a gólok a kapitány taktikai terveivel ellentétben születnének. Nem a csapatjátéknak, hanem inkább egy-egy játékos mágikus, meccset eldöntő pillanatának köszönhetően. Wilmots jól cserél. Érzi, kitől várhatja ezt a pillanatot és taktikailag is képes jól kiigazítani. A második félidőben sokkal előrébb támadták le az amerikaiakat, akik emiatt már csak 2-0 után voltak képesek újra helyzeteket kialakítani (leszámítva Wondoloskyét, aki meccset nyerhetett volna rendes játékidőben). Két egyértelműen támadó szellemű csapat összecsapása azon múlhat, hogy Axel Witsel mennyire képes tartani Messit és közben építeni a támadásokat.

Verdikt: egy góllal jobb Belgium, de fontos, hogy ők rúgják az első gólt!

Hollandia – Costa Rica

Nigel de Jong, a holland védekezés egyik oszlopa kidőlt és nem játszik több meccset a vébén. (Most biztosan örülnek, akik négy éve siratják azt a piros lapot, amit NEM kapott meg, mikor a döntőben mellbe rúgta Alonsot.) Tudnak-e kompenzálni a hollandok? Egyáltalán: miként állnak föl, amikor ellenfelük ugyanabban a szisztémában játszik, mint Mexikó? Egy biztos: Louis van Gaal a vébé tán legjobban felkészült szövetségi kapitánya, aki a győzelem érdekében a csapatkapitány van Persie-t is lerántja a pályáról, ha kell. Aki egy meccsen belül képes több szerkezeti változtatás is sikeresen levezényelni, pontosan tudja, hogy ezt a találkozót "papíron lejátszani" a legveszedelmesebb. Van elég fegyverük a hollandoknak. Számoljuk csak Robben minimum három esését, amiből kettő mű, de egy büntetőt biztosan kap. Ám a megtévesztés e nagymestere „normális” gólt is tud lőni. Mindeközben Schneider megtalálta a góllövőcipőjét és van Persie-ben is lehet még vagy egy-két találat, de visszatalál-e korábbi formájához?

Oscar Duarte – na ki ő? Costa Rica védelmének a közepe és irányítója, akit a görögök ellen kiállítottak, most eltiltott. Nagyon hiányozhat, főleg, hogy (a hollandokkal szemben) Costa Rica hosszabbításon és büntetőrúgásokon van túl, fáradtabb. A nagyszerű kapus, Navas, már kihagyott edzést és az első meccsen remekül játszó Campbell is kezd elszürkülni. Ha ugyanez történik Bryan Ruizzal, vagy a gyors hollandok ellen is ugyanolyan előretolt védelmi vonallal játszik a kiscsapat, mint tették azt a görögök ellen, tündérmeséjük  csúnya véget érhet.

Verdikt: Hollandia 2-0.

Mindenkin jelentkeztek már az elvonási tünetek?? :-)

Előrebocsátom: sosem fordult még elő, hogy a nyolcak közé a nyolc csoportgyőztes került volna. Tán emiatt e „nyolcak” az összes variációban elődöntősök lehetnek. Az enyém ez:

Franciaország – Németország

Ha az előző meccsen a németek visszavágtak az Algériától elszenvedett 1982-es vereségért, akkor most a franciák vágnak vissza nekik a legendás, büntetőkkel elbukott '82-es 3-3-ért és Battiston-ért vagy a '86-os 0-2-ért. Nem mondom, hogy sallangmentesen nyertek eddig a franciák, de mindenképpen összeszedettebbek és jobb formában vannak, mint a „szerkezeti válságban” (ugyanaz a fajta, amit Guardiola színre lépése okozott a Bayernnél!) játszó németek. Érthetetlen, hogy miért nem lehet a világ egyik legjobb jobbhátvédjét, Lahmot, hátvédként szerepeltetni vagy kitenni a lukas baloldalra szélső hátvédnek! A középpálya lehetne Khedira, Kroos, Schweini, előttük Özil, Schürrle és Müller. Viszont a kaputól távol meghúzott védővonaluk lehet a vesztük a gyors francia ellentámadások során. Ezzel már az algériaiak is a frászt hozták rájuk...

A franciák egyik nagy előnye, hogy – bár kevesebb a kapitányi tapasztalata – Didier Deschamp sokkal határozottabb döntéseket hoz, mint Löw. Tisztában van az ideális összeállítással és a szerkezettel. Nincsenek szélsőhátvéd gondjai. Ismeri a játékosai képességeit. Tudja váltogatni a kétcenteres, illetve szélsőjátékot (a németek ellen utóbbira számítok). Jók a cseréi. Sakkho-n kívül nincsenek komoly sérültjei és már két komoly eltiltást is megúszott csapata (Sakkho könyöklése, Matuidi Onyazi bokájának széttörése). Szerencséjük már-már brazil szintű.:-)

Bár a világbajnokság előtt a németek győzelmére fogadtam volna, most azt kell mondanom: a vébé egyik legnézhetetlenebb első félidejét produkálták Algéria ellen és utána is csak azért nyertek, mert ellenfelük a hosszabbításra elfáradt. A franciák négyből három meccsükön gólt sem kaptak és Paul Pogba személyében éppen reinkarnálódik Patrick Vieira, az ezredforduló legnagyobb formátumú „box to box” középpályása.

Verdikt: franciák 2-1 esetleg hosszabbításban.

Brazília – Kolumbia

Végre egy csapat, amelyik játssza a focit!!

Na nem Brazíliára gondoltam. Ők éppen pszichiáteri segítséget kapnak, hogy egyáltalán „játszani” tudjanak és kevesebbet sírjanak. Fura, hogy vagy huszonöt éve mindegyik játékos csapatot „ázsiai, afrikai, stb braziloknak” neveztek, a rakkolósokat, meg „németeknek”. Az idők változtak, de az AKKORI leírások szerint a jelenlegi selecao-t leginkább „dél-amerikai németeknek” hívnám. :-) Focijuk nem érdemel komolyabb elismerést. Ráadásul eddig tévedtek a bírók a javukra és Chile ellen két kapufánál is csak hatalmas szerencse mentette meg őket. A játékosok az óriási nyomás miatt állandó érzelmi kitörésekkel reagálnak, miközben a középpálya továbbra sem létezik. Ki képes felnőni Neymar mellé és végre jól játszani?

Velük szemben Kolumbia „a dél-amerikai brazilok” cím jogos viselője. Kolumbia nem csak nevekből összeállított, hanem a jelenlegi legjobban működő csapat. Szép sallangmentes játékkal vernek mindenkit, van igazi sztárjuk, jó játékosaik, gólszerzőik. Élmény nézni őket. A nagy kérdés ezen a meccsen az lesz, miként képesek tudásukat érvényesíteni a brazilok ellen, vagy utóbbiak lehúzzák őket a saját küzdős-szenvedős szintjükre? Sajnálnám. És nem is biztos, hogy Kolumbia ezt túlélné. Az eddig látottak alapján megérdemelnék a világbajnoki címet, de mi lesz, ha úgy járnak, mint 82-ben azok a csodálatos brazilok! :-)

Külön csavar a történetben: lehet a Rodriguez – Neymar összecsapás a Messi – C. Ronaldo korszak utáni szuperkettős első nagy találkozása???????

Verdikt: 3-1 Kolumbia.

• Nem várom, hogy a végjátékban visszatér a csoportmeccsek gólözöne.

• Az esélyesek egyike sem tudott igazán jól játszani. Hogy ez a nagy nyomás miatt volt, a csapatok fáradtak el vagy az ellenfelek voltak túl defenzívek később derül ki.

• Szeretnék egy olyan meccset látni, amikor Brazília és Argentína jól játszik.

• Nem haragudnék, a Kolumbia – Franciaország és Belgium – Hollandia elődöntőkért.:-)

• Ha létezik józan ész, nem lesz katari vébé: világos, hogy a játékosok Manaus és Fortaleza után NEM TUDNAK 4 nap alatt regenerálódni. A svájciak a kaput sem találták el az 50. és a 120. perc között és a meccs végén alig tudtak járni. Így a FIFA a saját termékét teszi tönkre, mintha valaki a vajat nem hűtőből adná el, hanem a tűző napra kitett asztalról.

Tippelés szempontjából a legnehezebb naphoz érkeztem: bármelyik meccsen lehet meglepetés.

Argentína – Svájc

Érdekes lesz, ez lehet A Banánhéj. Messi (és a remek di Maria) mögött sem a védelem, sem a középpálya nem működik, ami nem zárja ki, hogy világbajnokok legyenek, még ha szerintem ehhez komplettebb csapat is kell. Ha Svájc nem az Arsenalban könnyűnek találtatott Senderos, Djourou kettőst szerepelteti a védelem közepén, hanem Schaert, akkor az előttük játszó Behrami, Inler duóval együtt jelentősen leszűkíthetik Messi területét. Ez nem lesz könnyű, mert egyikük sem klasszikus védekező középpályás. Ő (Mascherano) az argentinoknál próbálja majd megakadályozni a Drmic/Shaquiri együttműködést, ami remekül működött a gyenge Honduras ellen. Az eddigiek alapján a svájciak képességeit lehetetlen felbecsülni. Ráadásul, legutóbbi meccsük Manausban volt és a "dzsungelharcból" mindegyik válogatott nagyon fáradtan távozott és gyengén játszott a következőn. Argentína erősebb és a fiatal svájci csapatnál lehet nagy formaingadozás, minden elképzelhető.

Verdikt: 2-1 Argentína javára, de nem lennék meglepve Svájc győzelménél, akár büntetőkkel.

Belgium – Egyesült Államok

Ha papíron megnézzük a kezdőket, hatalmas a belgák fölénye, ám Klinsmann csapata régóta játszik együtt, halálcsoportból jutott tovább (mindig előny!) és a kapitány is tud egyet s mást a világbajnoki fociról és a tengerészgyalogos kiképzésről. :-) Ne tévesszen meg senkit, hogy az amerikaiak milyen gyengék voltak a németek ellen, előtte Manausban játszottak.

A belgák nem játszanak jól, a nagy nevek (Lukaku, Hazard, Witsel, Dembele) eddig nem sokat tettek le az asztalra. Vajon végre összeáll a játékuk? A védelmükkel vannak problémák: Van den Borre kiesett, Vermaelen sérült, Kompany játéka 50-50 %, plusz nincs igazi szélsőhátvédjük, ami jó szélsőkkel kihasználható.

Verdikt: nyögvenyelős belga győzelem (hosszabbítás, akár büntetők).

Eddigi verdiktek és eredményeik:

Verdikt: hosszabbításban továbbjut Brazília, Medel és Vidal nélkül hamarabb. 2-1. Valójában: büntetőkkel Brazília.

Verdikt: kétgólos kolumbiai győzelem. 2-0 vagy 3-1. Valójában: 2-0 Kolumbia.

Verdikt: egygólos holland győzelem. 1-0, 2-1 vagy 3-2. Valójában: 2-1 Hollandia.

Verdikt: 2-0 Costa Rica. Valójában: büntetőkkel Costa Rica.

Verdikt: 3-0 vagy 3-1 a franciák javára. Valójában: 2-0 Franciaország.

Verdikt: 2-0 Németország. Valójában: 2-1 Németország hosszabbításban.