Lesznek-e a hősökből legendák egyáltalán, vagy csak unalmas, széttördelt meccsek? - ez ma a kérdés. A romantikus énem azért a tegnapi tévedések után sem veszett el. :-)

Argentina – Belgium

Messin kívül az argentinokról semmi jót nem tudok elmondani, de Maradona sem! Ő pedig mintha többet tudna a fociról! :-) Jellemző, hogy a csapat második legjobb játékosa, di Maria, a svájciak ellen 51-szer (!!) adta el a labdát. A nehezen kiharcolt győzelemben fontos szerep jutott ellenfelük korábbi dzsungelmeccsének. (Az első félidőben csak Svájcnak voltak helyzetei, aztán a 122. percben esett kapufáig még a kaput sem találták el!) Hogy mégis mi jó az argentinokban? A humoruk. Maradona 86-os „Isten keze” gólja után „Isten kapufájának” hívják a svájciakét. Mázlisták és nagy rajtuk a nyomás, mint a brazilokon. A kapusposzt, a védelem közepe és baloldala, a Macherano mellett játszók és elöl Higuain és Lavezzi a gyenge pontjuk. Csapatként sem erősek.

Mondjuk a belgák sem, de – és milyen fura ezt kimondani – egyénenként (mínusz Messi és talán Mascherano) jobb képességű játékosokból állnak, mint ellenfelük. Támadó szellemű szélsőhátvédeik, Verthongen és Alderveid lehetnek a gyenge pontjaik, de a középpálya nagyon gyors, csakúgy, mint a kreatív támadó részleg. A gólok megoszlása jó, bárki betalálhat és minden meccsükön javultak. Mi a gyengéjük? Kicsit Playstation csapatnak tűnnek. Mintha a gólok a kapitány taktikai terveivel ellentétben születnének. Nem a csapatjátéknak, hanem inkább egy-egy játékos mágikus, meccset eldöntő pillanatának köszönhetően. Wilmots jól cserél. Érzi, kitől várhatja ezt a pillanatot és taktikailag is képes jól kiigazítani. A második félidőben sokkal előrébb támadták le az amerikaiakat, akik emiatt már csak 2-0 után voltak képesek újra helyzeteket kialakítani (leszámítva Wondoloskyét, aki meccset nyerhetett volna rendes játékidőben). Két egyértelműen támadó szellemű csapat összecsapása azon múlhat, hogy Axel Witsel mennyire képes tartani Messit és közben építeni a támadásokat.

Verdikt: egy góllal jobb Belgium, de fontos, hogy ők rúgják az első gólt!

Hollandia – Costa Rica

Nigel de Jong, a holland védekezés egyik oszlopa kidőlt és nem játszik több meccset a vébén. (Most biztosan örülnek, akik négy éve siratják azt a piros lapot, amit NEM kapott meg, mikor a döntőben mellbe rúgta Alonsot.) Tudnak-e kompenzálni a hollandok? Egyáltalán: miként állnak föl, amikor ellenfelük ugyanabban a szisztémában játszik, mint Mexikó? Egy biztos: Louis van Gaal a vébé tán legjobban felkészült szövetségi kapitánya, aki a győzelem érdekében a csapatkapitány van Persie-t is lerántja a pályáról, ha kell. Aki egy meccsen belül képes több szerkezeti változtatás is sikeresen levezényelni, pontosan tudja, hogy ezt a találkozót "papíron lejátszani" a legveszedelmesebb. Van elég fegyverük a hollandoknak. Számoljuk csak Robben minimum három esését, amiből kettő mű, de egy büntetőt biztosan kap. Ám a megtévesztés e nagymestere „normális” gólt is tud lőni. Mindeközben Schneider megtalálta a góllövőcipőjét és van Persie-ben is lehet még vagy egy-két találat, de visszatalál-e korábbi formájához?

Oscar Duarte – na ki ő? Costa Rica védelmének a közepe és irányítója, akit a görögök ellen kiállítottak, most eltiltott. Nagyon hiányozhat, főleg, hogy (a hollandokkal szemben) Costa Rica hosszabbításon és büntetőrúgásokon van túl, fáradtabb. A nagyszerű kapus, Navas, már kihagyott edzést és az első meccsen remekül játszó Campbell is kezd elszürkülni. Ha ugyanez történik Bryan Ruizzal, vagy a gyors hollandok ellen is ugyanolyan előretolt védelmi vonallal játszik a kiscsapat, mint tették azt a görögök ellen, tündérmeséjük  csúnya véget érhet.

Verdikt: Hollandia 2-0.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.