Ismerik a viccet, mikor Móricka kielégült képpel ér haza és édesapja megkérdi: „mi történt”? Móricka elmondja: talált egy gépet az utcán, ami egy ötvenesért 1 percen át izgatja a betett szerszámát. Az alma nem esett messze a fájától, apja is kipróbálja, ám amikor beteszi, iszonyú nagy fájdalmai vannak, megkínzottan tér haza. Mondja is fiának: „több élvezetet szerettem volna és 200 forintost dobtam be.” „Ja apa, annyiért uborkareszelést végez a gép” – így Móricka.

Szóval, mielőtt a görög kiejtés fonetikus írása vagy az eredeti török írás elhagyása miatt bárki belém kötne, jelzem: innentől meg kínzott uborkának nevezem az étket, ami nagy kedvencem. (A recept végén rájönnek majd, hogy kerti partik BÁRMILYEN pácolt húsa, kolbásza mellé is remek kísérő. Elkészítése egyszerű, 10 perc alatt megvan.

Hozzávalók 4 személyre:

• 2 nagyobbacska uborka,

• fél kiló/liter tejföl, de a sűrű görög típusú joghurttal is nagyon jó,

• citrom kevés leve,

• 1 evőkanálnyi extra szűz (nem keserű!) olívaolaj,

• 1 gerezd fokhagyma,

• 1 jó maréknyi, apróra vágott kapor,

• só, bors.

Elkészítése:

Megmossuk az uborkát (ízlésünk szerint meghámozzuk vagy hagyjuk zölden) és lereszeljük sajt- (a viccben uborka-) reszelőn, majd jól kinyomjuk a levét. Ezt legkedvesebb párunknak felajánljuk arcpakolásnak, ám ha ki akarunk vele tolni, megisszuk. Egyes napkeleti tanítások szerint belsőleg is jó az arcbőrre.

Készüljünk fel, borzasztó íze van, legszívesebben azonnal töltenénk magunknak egy nagy pohár hárslevelűt vagy sauvignon blanc-t, kimosandó a szörnyű ízt. Legalább tisztázzuk magunkkal: a szépségért szenvedni kell! Párunknak is gyorsan, nagy szenvedést mímelve meséljük el, ezzel jelezzük: mostantól jobban értékeljük a szépségért tett erőfeszítéseit. Vigyázzunk! Ha adtunk neki a léből, értelemszerűen legközelebb kevesebbet adjunk neki kozmetikusra!

A kipréselt, megkínzott uborkához hozzáadjuk a tejfölt, sót, borsot, egy pici citromlevet (elegánsan, mag nélkül!), az apróra vágott fokhagymát és kaprot, majd összekeverjük. Figyelem, jó a mélyhűtött kapor, de abból több kell! Keverés után ízlés szerint még sózzuk borsozzuk.

Elteszem másnapra, összeérve dominánsabb a kapor és a fokhagyma íze. Apropó, fokhagyma. Akad, aki préselné, inkább nem harapna rá később, de én nem így szeretem. Úgy tanultam: a préseléssel a lelkét is kinyomjuk, inkább gyorsan nagyon apróra vágom. Arra is készüljenek fel, másnapra sokkal fokhagymásabb ízű lesz. Én fűszeresen szeretem és tudomásul veszem, hogy egy viszonylag egyszerű receptnél is mennyi apróságra kell figyelni, ugye? Nem baj, nagyobb a sikerélmény!

Pirított pitába pakolva kiváló! Jó étvágyat!

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.