Féléven belül másodszor olvastam el Grecsó Krisztián legújabb könyvét. Ilyesmi tán még sosem történt. A palival csak egy baj van: sokkal tehetségesebb, mint én! (no smiley, tényleg!)

Néhány gondolat. 

Mész át az életen.

Család, gyerek, megélhetés.

Gyerek iskolája, betegsége, új szerelme, zsúrja, játéka, jövője.

Szülők nyugdíja. Papa szíve. Mama gyógyszerei. A nagyi szeme. Az orvos csúszója.

Lenyírni a füvet. Megjavítani a lépcsőt. Kifesteni a szobát. Áthordani a bútort. Befoltozni a kerítést.

Hagymát főz a szomszéd. A másik dobol. A harmadik üvölt. Legalább nem Pavarotti...

Belém jöttek. Biztosítózni kell. Meddig tarthat? Mikor szerelik? Sosem lesz kész?

Hülye a főnök. Megint basztat. Lesz-e túlórapénz? Lesz-e állás? Lesz-e nyugdíj?

Mindennapok. Kötelezettségek. Terhek. Növekvő csomagok. Megéri?

Elviseled. Számíthatsz rá! Sok éve már. Megbízható!?

Most nézz rá! Ne mögé! Ne át! Érintsd meg!

• Mikor vetted észre legutóbb, ha átlibbent rajta a bánat?

• Mikor masszíroztad meg legutóbb, ha fájt neki?

• Mikor húztad be legutóbb egy sötét kapualjba?

• Mikor ugrottál legutóbb a nyakába?

• Mikor faltad fel legutóbb a tekinteteddel?

• Mikor lepted meg legutóbb egy apró ajándékkal?

• Mikor láttad legutóbb, kirobbanni a nevetését?

• Mikor vetted őt legutóbb észre a közös életbe belefásult társ-robot-traktor mögött?

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.