HETEN AZ ASZTALNÁL III.

2015.01.31. 10:12

2001. március. Születésnapom III. Zoli barátnője

 

 

Rendeltünk pár üveg Dúzsi rozét, hogy megemésszük Iván szexmentes másfél évének és válásának szomorú történetét és – nem mellesleg – túléljük a főételekre várakozás nehéz pillanatait, mikor Zoli váratlan bejelentést tett.

  • Barátnőm van, képzeljétek!

  • Hál'istennek – lélegeztünk fel többen is. Alig vártuk már, hogy két és fél év után újra felfedezze a női érintést szépségét és felengedjen az önmegtartóztatás szörnyű feszültsége.

  • Mesélj! Minden részletre kíváncsiak vagyunk! – parancsolta az állandó információéhségben szenvedő Erika.

  • Kollégám vitt el fallabdázni és a korábban veletek eltöltött óráknak köszönhetően egész jól ment. Most végre nem velem törölték fel a padlót, hanem én valakivel.

  • Túlzásba esel: annál mindig jóval többet futottál, hogysem fel tudtam volna veled törölni a padlót – nevettem el magam – de várom a folytatást.

  • A lány csak nézett. Csibészesen. Én meg kihúztam magam. Sajnos a fallabda nem megy kidomborított mellkassal és behúzott hassal. Gonoszul pattog az a kis nyavalyás. Kiderült, kondizott, de az óránk lejártakor visszatért és megkérdezte mióta játszom és már meg is volt.

  • Hoppácska, mekkorát nőtt az önbizalmad hirtelen – hördült fel Csumbi, – nem úszod meg, jöjjenek a szaftos részletek!

 

 red_lady_my_blue_heart_blog.jpg

 

  • Arra várhatsz! Mondtam neki, hogy szoktunk játszani, ezt megtudta a kollégám, aki vesztére letesztelt. De kérek egy telefonszámot, mert sietnem kell. Ha a belváros felé megyek, elvihetném, jött a válasz. Miért ne? Úgyis hazafelé tartottam és az Audiban csevegés elérte a kellő hatást.

  • Voltaképpen téged szedtek fel – nyomta be gonosz injekcióját Erika.

  • Na ácsi, te szörnyű nőszemély – torkolta le Csumbi azonnal! – Mindig a nő osztja a lapot! Ő dönti el mikor, kivel és mit akar. A férfi annyit tehet, hogy minél kívánatosabbá tegye magát. Mintha te lennél az egyetlen nő a világon, aki nincs ennek tudatában.

  • Igen, mert nálam nem ilyen egyszerű, hogy csak osztom a lapot – válaszolta Erika.

  • Persze, de korántsem jár minden laposztás sikerrel. A férfiak lehetnek vakok, hülyék vagy egyszerűen csak megijednek tőled. Szerencsére Zolival nem ez történt – fordította vissza a beszélgetést eredeti medrébe.

  • És mióta tartotok, Zoli? – kérdezte Vali.

  • Már egy hónapja!

  • Jól titkoltad! – nehezteltem.

  • Tudod, hogy van az, nehezen hiszem el magam is, olyan nagy volt a hiány az elmúlt években. Mindig nehezen ment az ismerkedés.

  • Ezt majd kielemezzük, ha akarsz róla beszélni.

  • Tulajdonképpen szeretnék, mert van néhány furcsaság. Például hetente csak egyszer ér rá és akkor is nálam. Szex, szex, még szex és esetleg vacsora majd szex és szex a program. Vidéken dolgozik, Zuglóban lakik, de sosem akarja, hogy randizzunk vagy nála éjszakázzak, mintha tudatosan titokba tartaná életének egyéb részét. Én meg régen nem voltam nővel, szeretném minden szeretetemet ráönteni. Igazából bele sem tudok szeretni.

  • Rosszul hangzik. Nincs kapcsolata vagy nem most jött ki éppen egyből? – kérdezte Edit.

  • Miért?

  • Mert a nők akkor ilyenek, ha titkolnivalójuk van, vagy lelkileg (és testileg) mással vannak.

  • Nem nagyon beszélünk erről. Sok szex és néha kaja, de egy hónap alatt még egy moziig sem jutottunk el. Mintha nem vállalna fel a külvilág előtt.

  • Én nem élném bele magam a helyedbe – figyelmeztetett Iván. – Élvezd ki, amíg tart, ne szeress bele és ne tekintsd a barátnődnek! Vagy ha ez kevés, szakíts vele!

  • Te könnyen beszélsz, mondanám, de épp elmesélted, min mentél keresztül – érzett vele Zoli.

  • Csak más életével kapcsolatban tudok okos lenni, barátom, – mosolyodott el Iván – a sajátom megoldása élethossziglani feladat.

  • Még szerencse, hogy megérkeztek a főételek, így nem most kell e nyilvánvalóan remek feladatnak nekiugranunk – tolt be Erika egy elefántadagnyi malícia-injekciót.

 

Mérges voltam. A többieknél jóval korábban tudtam Anitáról, Iván escortozós szomszédjáról, akit Csumbival hármasban szerveztük be. Próbáltunk önbizalmat szerezni e jómódú, ám félszeg pasinak, ám a kiéhezett ember az első nőbe beleszeretett...

 

Töltött káposztám tetején, a téli alpesi hegytetőket megszégyenítő fehér tejfölkoronán a kakastaréj gúnyosan mosolygott rám. Tettestársaim pedig olyan odaadással ettek, ahogy minden anya szeretné a csemetéjét spenótot fogyasztani látni. Mit tegyünk, uraim?

 

 

 

A kép innen.

 

Az első rész a szereplőkkel és a második.

 

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

A bejegyzés trackback címe:

https://takacskrisztianir.blog.hu/api/trackback/id/tr717125525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása