James Bondot és Horatio Caine (Miami helyszínelők) hadnagyot leszámítva nincs olyan ember a földön, akinek mindig, minden párbeszéd lezárására van ütős mondata, végszava. Oké, ők mozihősök, így tételem "csak" minden hús-vér emberre igaz. A tökös mondat percekkel, napokkal, hetekkel a kelleténél később jut eszünkbe. A különbség annyi, hogy én időnként felírom őket. Íme a „ha én lennék Horatio Caine hadnagy” gyűjteményem:

Munkahelyi kirúgásnál:

Nem sajnálom; a hely jó, de te szar főnök vagy.

Ha az általam a cégnek megspórolt pénzből 1% jutalékot kaptam volna, nem jutunk ide!

Kokain fetával.

(Főnöki kérdésre: ki játssza a focivébé mai első meccsét? Apropó: Kolumbia – Görögország)

Leider, geht's nicht weiter!

(Sajna, nem megy tovább! A sokat késő osztrák lánynak, aki rendre meztelen volt a síruhája alatt!)

Szakításnál:

Szeretsz?? Biztos ennek jele, hogy 4 hónapja hagyod a hajad lenőni!

Alapelvem, aki menni akar mellőlem, azt még tolom is.

Öltözködésnél:

Talán mégis ki kellett volna vasalnom!

Nem vennéd inkább a magassarkút?

Ízléstelenül tetovált fiúnál:

Azt hittem ribancrendszáma csak nőnek lehet?!

Utazás előtt:

Bocs, tegnap kellett volna tankolnom!

Pókerezésnél, rossz post-flop all-in után (kézben dáma párral, floppon: 10, 3, 2):

Tudtam, hogy szettet floppoltál!

Nagyinál:

Legközelebb visszahozom a befőttesüvegeket!

Fantasztikus volt a zserbó!

Apámnak és nagyszüleimnek, haláluk előtti (később kiderült) utolsó találkozásunkkor:

Mindent köszönök! Vigyázz magadra!

Ezeket NEM mondtam el tehát.

Itt kár, ott fáj.

Néha nagyon.

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.