A bor(kóstolás) és én

2014.10.18. 10:30

 

Bő tíz éve vagyok borrajongó. Imádom a kóstolás sokszínűségét; az ízlik/nem ízlik, a megvenném/nem venném, a megéri/nem éri izgalmát; az összehasonlítás varázslatos világát. Gondoltam, leteszek egy sommelier-vizsgát, de nem érdekel az elmélet, nem érzek kedvet, hogy minden borban megtaláljam a szépséget és ezt kacifántosan megfogalmazzam. Nem eladó vagyok, sőt, igyekszem csak olyan borokat inni, amelyek ízlenek, azokra is kevés időm jut. ;-)

 

jó.jpg

 

Bár mindenkit bíztatok: legalább a vasárnapi ebédhez igyon jó bort, ám ez több okból sem könnyű. 3000 forint felett a magyar borok erősen túlárazottak lehetnek, mégis ebben a kategóriában a legjobb a minőség (és fehérben sokkal jobb a helyzet, mint vörösben!). A borpiramis közepe és alja szinte teljesen hiányzik. Az 1-3000 forintos középkategóriában kevés és nehezen megtalálható az a jó bor, ami a „mindennapi ivóbor” lehetne. Sokat kell kutatni és kóstolni. 1000 alatt pedig elképesztő minőségi problémák lehetnek, rengeteg a kétes eredetű és összetételű „bornak látszó folyadék”. Jómagam inkább iszom kevesebbet és jót, mint rosszat. Ez alapelv.

 

A lehető legolcsóbban próbálok sokat kóstolni: borfesztiválokra járok. Célom kiválasztani a jó borokat és a borászokat, akiknek a stílusát kedvelem és több borukat is megvenném. Egy borfesztivál mindig jó hangulatú, a kutatás történhet barátokkal, de egyedül kevésbé (khmmm...) körülményes. A barátok között mindig akad, akinek az adott bor, az adott borász, vagy az adott nap nem jön be; csak vöröset iszik, vagy úgy érzi „májterhelő teljesítménytúrán” van. Márpedig a bor a lélek itala. Nem engedhetem meg magamnak, hogy elsietve, a maximális tisztelet nélkül kóstoljam: sem a bor, sem a borász, sem én nem érdemlem meg. A legjobb, ha egyedül, előre elkészített listával megyek. (Felkészülés innen!)

 

Fontos, hogy a kóstolás valóban kóstolás legyen. Egy bornál a negyed deci is túl sok a kóstoláshoz. Az ízlelés a cél, nem a gyors „májterhelés”. Ha nem tudok dönteni, visszakóstolok. Szintén keveset. Majd felírok, osztályozok, másnap visszaolvasok, rendszerezek és csak ezután döntök.

 

Megvannak hát a borok, amiket megveszek és megvannak a borászok, akiket meglátogatok. Kedvencem a borkóstolós hosszú hétvége. Mindig igyekszem néhányat felkeresni a fantasztikus borász-fazonok közül. Jól érzem magam velük és sok találkozás után mondhatom: ők is velem. A jó bor remek téma: könnyebb „interjúlégkört” kialakítani, én is hamarabb megnyílok és megnyitok.

 

Borkóstolásnál nem lehet szenvedni! Élvezettel beszélgetek az istenekkel és földi helytartójukkal, a borásszal. Életeket, történeteket ismerek meg. A borászok rengeteget dolgozó, sikeres, a kreativitásukat termékbe öntő emberek. Lehet bárki bármelyik multi sikeres közép/felső vezetője, mégis ez a legszebb meló a Földön. Lefogadom, ha ledobnánk mindennapi hülyeségeinket és gátlásainkat, mindannyian borászok szeretnénk lenni.

 

borszekrény.jpg

 

Gyakran előfordul, hogy a tervezett 1-2 órás beszélgetést legalább ugyanennyivel túllépjük. Ez sokatmondó, mert a borásznak kevés ideje van. Az élőmunka költsége magas, sok adó terheli: a borász inkább dolgozik többet és megspórolja egy munkatárs pluszköltségét. Másrészt egyikük szerint: „amíg az embernek nincs negyed hektár szőleje, nem tudja, mi a munka”. A szőlő állandó figyelmet igényel, nem vár, amíg a gyereket iskolába viszem vagy fogorvosnál vagyok.

 

A jó beszélgetésen kívül a borásznak fontos, hogy a fogyasztóval közvetlen kapcsolatot alakítson ki, ami a legerősebb vásárlói kötődés. Megéri, mert a látogató gyakran vesz. Jómagam is megtisztelem őket ezzel: ha már elmentem és ízlik a bor, nagyon nem is lőhetek mellé. :-)

 

2 fontosabb szabályom:

  1. Borkóstolás után igyekszem csak másnap vásárolni! A döntésnél befolyásolhat annyira a bor és/vagy a borász! Plusz az előző napi terveket a józanság büdzsébarátian lefelezi. :-)

  2. Jó borból sosem veszek egy palackkal! Össze kell hasonlítanom: milyen most és fél/év múlva. 2 palack a minimum minimuma, 3 (vagy több) az ideális. Ha értő vendégekkel egyet megittunk, biztosan nem elég a második. Nagyon ízlik, elfogy én pedig csúnyán szégyenben maradok, mert nincs több belőle! :-)

 

A találkozók inspirálóak és a borkóstolóval mindenki nyer! A borász egy új vásárlót vagy egy régi megtartását, pénzt és egy jó beszélgetést. Jómagam néhány palack jó bort és egy pillanatot az életben, amikor testi, lelki és szellemi szinten is jól érzem magam. Kevés az ilyen, nagyon meg kell becsülni!

 

 

 

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

A bejegyzés trackback címe:

https://takacskrisztianir.blog.hu/api/trackback/id/tr646798507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.