Oktatás

2014.08.23. 10:33

 

Ilyen-olyan formában a rendszerváltozás óta tartanak a különböző politikai és gazdasági hátterű harcok az oktatásban. Kijelenthetem hát, hogy az elmúlt 25 év magyar oktatáspolitikájának egyetlen állandó eredménye A TARTÓS ÉS FOLYAMATOS SZÍNVONALCSÖKKENÉS volt. (lásd még: PISA-eredmények.)

 

Előrebocsátom: nem vagyok szakértő és nincs semmiféle érdekeltségem a vitában, pusztán távolról figyelem azt és sajnálkozom, mert aki mindezt egyre inkább megszívja: a gyerek. Neki tökmindegy, hogy Hoffmann Rózsa vagy nem; központi tankönyv vagy nem, mert a jövője és a nemzetközi versenyképessége szempontjából MINDEZ LÉNYEGTELEN. A TÉNYEK SZERINT ugyanis, egyre kevésbé készül fel magára az életre, sőt, egyre kevésbé tanul meg írni, olvasni, problémát megoldani. (lásd még: PISA-eredmények.)

 

Iskoláimban ügyesen vettem az akadályokat, szerettem is tanulni és már ekkor éreztem: az elképesztő mennyiségű tényanyag bebiflázása alapvetően szükséges a BOLDOG, NAGYBETŰS ÉLETHEZ! oktatás fotó.jpgTudtam, hogy hetente fogom ismételgetni a német kultúra oly' nagyságának életművét, mint Walter von der Vogelweide. Nem tagadom, nem telik el nap, hogy ne használnám a citromsav ciklus és a terminális (vagy termális??) oxidáció következtetéseit, de ugyanez elmondható a lyoni takácsfelkelés a középkori összeurópai munkásmozgalmakra gyakorolt hatásairól is.

 

Ergo. Az írás-olvasás-számolás szentháromsága után azokat a témákat tartom fontosnak, amelyek tanítása tényleg hasznos az életben, viszont HIÁNYOZNAK az oktatásból! Íme:

 

  • Nyelvtanítás: dumálunk a nemzetközi versenyképességről, de ehhez a legjobbakkal kell összemérnünk magunkat. A négynyelvű Svájcban a gyerekek kötelezően tanulják a három alapnyelvet: francia, német, olasz; az ó-svájcit (römisch, ezt az ország egyes részein még beszélik) és az angolt, összesen 5-öt!német rajzos.jpg Külföldön élek, körülöttem második generációs, kétnyelvű gyerekek ugrálnak, akik sokkal könnyebben tanulják a harmadik, sokadik nyelvet. Tanulság? Ezt is jobb minél korábban kezdeni és tényleg rendkívül hasznos a túléléshez, a beilleszkedéshez! (Svájc behelyettesíthető Hollandiával, Belgiummal, a skandinávokkal, Izraellel, Ausztriával, Szlovéniával, a Baltikummal. Mindenkivel, aki nem olyan nagyhatalom, mint a britek, a németek, a franciák és kb: 5-15 millió lakossal bír – mint mi.)

  • KRESZ: sosem értettem, miért kell ezzel 15-17 éves korig várni, lehetne már alsó tagozatban tanítani. Életmentő is lehet, ha félévente kell belőle vizsgázni, nem?

  • Gépírás: a 80-as években a tollbamondás nevű undorító akadálypályán folytattam élethalálharcot, egyszerre kellett szépen és helyesen írni, miközben a tanár gyors diktálással szívatott. A gimnáziumban kétszer tanultam újra írni, mert a tanárom „picit” nehezen olvasta a „Takács-összes” szösszeneteit, miközben az egyetemi felvételim óta gépen írok. Találós kérdés: ha nekem akkor gépírásra lett volna szükségem, vajon mi a mai diákok jövője?

  • Táplálkozási kultúra: nehéz kérdés, hiszen az elhízott magyarok korában egyre több gyerek éhezik és esetleg csak az iskolában jut rendes adaghoz. Mégis meg kell értetni a gyerekkel, hogy napi szinten, nem vihet be több kalóriát a szervezetbe, mint amennyit felhasznál, különben felnőtt korában ő lesz a Kisgömböc. Már a következő lépés lehetne a zsír/izom férfi/női egészséges aránya; a különféle vércsoportokhoz, testalkatokhoz leginkább passzoló étkezés; a minden vallási kultúrában meglévő, de kevésbé tanított böjtök értelme; az egyes szervek rendszeres, éves tisztítása, vagy a test lúgosításának szükségessége – legalább felnőttkorban.

  • Pénzügyi kultúra: mint a hitelválság megmutatta ez (lásd még: előző pont) olyan téma, amit a gyerekek nem tudnak a szülőktől megtanulni. A minimum lenne, hogy az eszköz/forrás különbséget stabilan tudják, hogy a tinédzser ne autót akarjon venni a „Mama-hotel” és az iskola/munkahely közti használatra. Az sem ártana, ha a költségeit ki tudná számolni vagy a nettó/bruttó fizetés arányaival, előtakarékossággal, jutalékkal, THM-mel tisztában lenne. A befektetési portfoliók összeállítása már lehetne hab a tortán! :-)

  • Tárgyalás-technika, vitakultúra: egy olasz nyári-egyetemen a hozzánk hasonlóan szintén alapos ténybeli oktatást (lásd még: Walter von der Vogelweide) kapott horvátokkal épp azon nevettünk, hogy a Skóciában tanuló, huszonévesen három nyelven perfekt francia csaj, diplomatának készült Oroszországba anélkül, hogy tudta volna ki Dosztojevszkij vagy Tolsztoj! Aztán kitört valami „polgárháború” az olasz szervezők között, s miközben a verbális utcakövek elől fedezékeket kerestünk, az arcunkról lefagyott a mosoly: a kis francia szépen lerendezte az ellentéteket. Egy ennyi belső konfliktussal bíró és azt feldolgozni nem tudó nemzet legalább annyi energiát szánhatna a mediátorok képzésére, mint a konfliktusteremtésre! És akkor még nem is érintettem a netes trollok virágzó világát...

  • Szexuális kultúra: ez már a vágyálom kategória! Részben, mert a probléma világszerte létezik (az USA-ban az orális szex már egyre kevésbé számít szexnek a tizenévesek között, köszönjük, Clinton úr!). Másrészt mennyivel jobb buli tinédzserként titokban pornót nézni, mint meghallgatni bárkit arról, miként lehet a témát úgy megtémázni, hogy mindkét félnek jó legyen! Talán képzési szándékkal készített pornóval lehetne átvágni e gordiuszi csomót... Ám mondjuk alapvető fogamzásgátlásra mindenképpen szükség lenne és akkor nem bukkannának fel rendre olyan kérdések, hogy annak kell-e védekeznie, aki alul fekszik, vagy lehet-e a csaj szájon át terhes?

 

oktatás jövő.jpgIsmétlem: nem vagyok szakértő, nem tudom mindezeket mikortól, meddig, pontosan kiknek és hogyan kéne tanítani. Az viszont nagyon fontos, amit egy a közelmúltban a külföldre költözés gondolatával komolyan foglalkozó, értelmes ember mondott: Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt 25 év alatt a politika a négy nagy probléma – a szegénység, az egészségügy, az oktatás és a cigánykérdés – egyikét sem tudta érdemben kezelni, nemhogy megoldani! Egy másik, szintén nem ostoba ember meg állandóan a magyarok kivételes szellemi képességeire hivatkozik. Ha e két állítást összeadjuk, annyi világos, hogy e kivételesen nagy tudású emberek NEM a Parlamentben ültek ezalatt...

 

Én meg krízishelyzetben kapkodhatok Walter von der Vogelweide-hez...

 

És a mostani gyerekek hova, mihez?

 

 

 

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

A bejegyzés trackback címe:

https://takacskrisztianir.blog.hu/api/trackback/id/tr216627107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.