Hozzá kell szoknom, minden évtizedben egyszer bedobják az ötletet. Azonban sosem tudtam eldönteni, ez egy félrevezető kommunikációs stratégia (amely más, fontosabbakról irányítja át a figyelmet e jóval szenvedélyesebb témára)? Avagy a közgondolkodást erősítő kezdeményezés, amelynek végére az érintett társadalmi csoportok, egyezségre jutnak pró és kontra; továbbá kialakul egy országos szinten tiszta kép az igen/nem-ről.

A kérdésnek rengeteg vetülete van és biztosan ígérem, nem fogom mindegyiket érinteni.

Jelzem: sportriporter voltam. Magyarország olimpiai múltja és egyes sikersportágai egyértelműen megérdemelnének egy hazai olimpiát, hiszen a szocialista sporttámogatásról a kapitalista (azaz jóval pénzszegényebb) körülményekre áttérve is eredményesek maradtak, valamint egy olimpia mindig segít a sport és a sportolás fejlesztésében. Ráadásul nemigen volt más ország, amely lélekszámához képest olyan sikeres lett volna az elmúlt kb. 120 esztendő olimpiái során, mint mi.

A téma felbukkanásának kiváltó oka, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elfogadta: vége a megalomán olimpiáknak. Az okok sokrétűek. A pályázás és a rendezés eszement, több tízmilliárd dolláros költsége mellett a legjelentősebb talán az, hogy a legutóbbi téli olimpia rendezéséből az összes jómódú, jól működő gazdasággal és demokráciával bíró ország kihátrált. Ne lepődjünk meg! A NOB mint bíróságok, törvények, államok és emberek felett álló szervezet, senkinek semmilyen elszámolással nem tartozik. Ebből páratlan korrupciós lehetőségek adódnak, melyeknek nagyon nehéz ellenállni. Nem is sikerült.

A szervezet egyetlen gyenge pontja, a saját imidzse. Ha ezen folt esik, veszít tekintélyéből, ergo két terméke (négyévenkénti téli/nyári olimpia) eladhatóságából. Az ezredforduló környékének jelentős korrupciós botránya óta ilyesmiről kevesebb szó esik. Ám egy, a témára rálátó kedves ismerősöm csak annyit mondott: hivatalosan nincs náluk korrupció, de küzdenek ellene.

Ami ellen viszont nem: hogy államokon, határokon és törvényeken viszik keresztül globális szponzoraik akaratát és saját kényelmükkel, nagyságukkal kapcsolatos elvárásaikat. Akár saját eszméik meggyalázásával. Ezért mutatott nekik a szervezéssel kapcsolatban minden normális ország középső ujjat (lásd Norvégia esetét).

Adott tehát a NOB, mellyel úri körökben nem állnak szóba, s mely ezért a lehetséges rendezés piacát kénytelen a kisebb és kevésbé jómódú (de demokratikus!) országok felé szélesíteni. (Némiképp visszataszító lenne, ha innentől minden olimpiát Oroszország, Kína és mondjuk: Katar rendezne.) S adott egy sportjára oly büszke kis ország, mely éppen most bekerült e célcsoportba.

Bár a megújított pályázati kiírást még egyáltalán nem ismerjük, tegnap a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) vezetője az állami televíziók hathatós támogatásával elkezdte kampányát a lehetséges olimpiai rendezés mellett. Lehet, így kell megdolgozni a tömeget, ám úgy gondolom, jobb lenne először megtudni: mi is változott pontosan, majd beszélni néhány szomszédos országgal (Horvátország: vitorlásversenyek, Szlovákia: vadvízi evezés), tervezik-e, megengedhetik-e maguknak, szeretnének-e velünk együtt rendezni? Ám legelőször tán a magyarokat kéne megkérdezni, akarnak-e olimpiát?

25 éve gondolom úgy, ennek az országnak szüksége lenne egy nagy eseményre, hogy összefogjon, kirángassa magát a letargiából, ha kis időre is, de elfeledkezzen a szegénységről, a különálló szekértáborokról, a mindennapos gondokról, bajokról, nyomorúságról.

Ám ilyenkor mindig eszembe jut Bödőcs Tibor, humorista gondolata: először egy rendes országot kéne szervezni! Tudják! Működő egészségüggyel, közlekedéssel, takarékos állammal, egyszerű, átlátható adórendszerrel, dübörgő mezőgazdasággal, sikeres iparral, európai szinten egyedülálló oktatással, szigorú elszámolási kötelezettséget felvállaló, takarékos politikusokkal, államadósságmentes költségvetéssel, nyereséges Forma-1-gyel, egymással kommunikáló ellentétes érdekű csoportokkal vagy éppen működő tömegsporttal.

Mire mindezeket végiggondolom, egyetlen kérdésem marad. Ha a fentebbi „apróságokat” 25 év alatt senki sem tudta megoldani, mi a biztosíték, hogy sikerülne elfogadhatóan megrendezni egy olimpiát??

(Az olimpiai zászló és az öt karika a NOB tulajdona.)

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

Rendőri fogalom. Pejoratív részét elhagyva remekül kifejezi két tokaji borász, Balassa István  és Szilágyi László baráti és kollegiális viszonyát.

Az ország nagyobbik részének a borvidék Villány, a bor a vörös és Tokajról tán csak a Himnuszban hallott. A minőségi fehér és a száraz tokaji irányába nyitottak lehet, Szepsy Istvánról is tudnak. A 3 grácia nevét (Bárdos Sarolta, Berecz Stephanie, Bodó Judit) ismerők, tán hallottak már a fiúkról. Ellentétesek, mint Matthau és Lemon, vagy Stan és Pan. (E párhuzamokkal a fiatalabbaknak is meg kell barátkozniuk, mert Justin Bieberről nem tudok ilyeneket mondani.)

Laci barátságossága lebilincselő. Legutóbb csaknem előhozta belőlem az ördögöt: ha nem lenne kisgyermekes, heccből hajnali háromra egyeztetnék vele kóstolást, akkor is fogadna. Mikor e tervemről lemondtam éppen kifejtette: szerinte nincs rossz vásárló, az eladó feladata, hogy alkalmazkodjon a vevőhöz, mindenkit meg kell becsülni, az ár úgyis szelektál. Mit tehettem volna, lefegyverző kedvessége az angyalt hozta elő belőlem, alkalmazkodtam és elnéztem neki, hogy kóstolás közben kitöltött valamilyen dokumentumokat és egyedül hagyott a boraival. Itt a Kánaán! – mondtam volna, ha... ...de rendes maradtam és nem éltem vissza a bizalmával.

Biztos vagyok benne, hogy az óvodában vagy a kínai asztrológiában, (ha keverjük: a kínai óvodában) föld volt a jele/jegye. Stabil, biztoskezű, megbízható, kiszámítható, aprólékosan tervező és szervező, mindig elérhető, két lábbal a földön álló. Kétezer évvel korábban Jézus nagy bajban lett volna. Nehezen tudta volna eldönteni, rá vagy inkább Péterre építse egyházát. Ha akarná, bármelyik harmincas szingli csajt meg tudná győzni, hogy felejtse el Carrie Bradshaw-t, lehet borban gazdag, szeretetteljes, kiegyensúlyozott életet élni nem szingliként is. Lányok! Aki a konkrét szöveges verzióra kíváncsi, megtalálja őt jövő szeptemberben a borfesztiválon...

...állandójellegű tettestársa és kóstoltató szomszédja Balassa István társaságában. Pistibe legalább 2 embernyi energia szorult bele. Mindig mozog. Intézkedik, csoportokat szervez, visz, magyaráz, bemutat, dolgozik. Ha 17 másodpercnyi szünete akad a szőlőben, fotót készít. Vele nem lehet egyszerre csak egy dolgot csinálni. Kóstolóinkat is dűlőlátogatással kötjük össze. Állni sosem láttam, ülni csak egyszer. Ilyenkor pihen. Bár külső jelei nincsenek, tán még alszik is. Vajon szokott? Két állás. Család, kisgyermek. Lehetősége nincs sok, de sosem tudom, VAN-E RÁ IGÉNYE EGYÁLTALÁN??

Okos ember. Nyelveket beszél. Az agya egy számítógép. Tudja a kérdésemet, mielőtt feltenném. Max. 10 másodpercig beszélek. Ezalatt szoftvere: 1. megfejti a kérdést; 2. elemez engem; 3. felméri a megbízhatóságom; 4. kiválasztja a 3-7 válasz legjobbikát; 5. eldönti mennyire diplomatikusan kell válaszolnia; 6. elemzi, melyik dűlőről mit mondjon, hogy maradjon eredeti témánknál; 7. ha rövidebb vagyok beszél is. Az élő példa: nem csak nő lehet multitask-os. Ha néhány száz évvel korábban, XIII. Lajos udvarában élt volna, a francia királynak két Richelieu bíborosa lett volna. A világbirodalmak létrejötte apróságokon múlik. Ezért nem lett a franciáknak! Az óvodai jelét kérdezik tőlem? Mindegy. Ő az egyetlen, akinek valószínűleg több is volt. Egyszerre.

2011-ben megalkotta Mézes-Mály dűlőszelektált furmintját, ami új csúcsot jelentett a magyar fehérborok között és nem csak nálam. A teljesen eltérő habitusú Laci teljesen eltérő stílusú 2013-as Szil-völgy furmint-hárslevelűje most rátesz erre még egy lapáttal.

Csak így tovább, fiúk!

(a fotók a facebook oldalaikról származnak)

takacskrisztiair.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

Ismerik a viccet, mikor Móricka kielégült képpel ér haza és édesapja megkérdi: „mi történt”? Móricka elmondja: talált egy gépet az utcán, ami egy ötvenesért 1 percen át izgatja a betett szerszámát. Az alma nem esett messze a fájától, apja is kipróbálja, ám amikor beteszi, iszonyú nagy fájdalmai vannak, megkínzottan tér haza. Mondja is fiának: „több élvezetet szerettem volna és 200 forintost dobtam be.” „Ja apa, annyiért uborkareszelést végez a gép” – így Móricka.

Szóval, mielőtt a görög kiejtés fonetikus írása vagy az eredeti török írás elhagyása miatt bárki belém kötne, jelzem: innentől meg kínzott uborkának nevezem az étket, ami nagy kedvencem. (A recept végén rájönnek majd, hogy kerti partik BÁRMILYEN pácolt húsa, kolbásza mellé is remek kísérő. Elkészítése egyszerű, 10 perc alatt megvan.

Hozzávalók 4 személyre:

• 2 nagyobbacska uborka,

• fél kiló/liter tejföl, de a sűrű görög típusú joghurttal is nagyon jó,

• citrom kevés leve,

• 1 evőkanálnyi extra szűz (nem keserű!) olívaolaj,

• 1 gerezd fokhagyma,

• 1 jó maréknyi, apróra vágott kapor,

• só, bors.

Elkészítése:

Megmossuk az uborkát (ízlésünk szerint meghámozzuk vagy hagyjuk zölden) és lereszeljük sajt- (a viccben uborka-) reszelőn, majd jól kinyomjuk a levét. Ezt legkedvesebb párunknak felajánljuk arcpakolásnak, ám ha ki akarunk vele tolni, megisszuk. Egyes napkeleti tanítások szerint belsőleg is jó az arcbőrre.

Készüljünk fel, borzasztó íze van, legszívesebben azonnal töltenénk magunknak egy nagy pohár hárslevelűt vagy sauvignon blanc-t, kimosandó a szörnyű ízt. Legalább tisztázzuk magunkkal: a szépségért szenvedni kell! Párunknak is gyorsan, nagy szenvedést mímelve meséljük el, ezzel jelezzük: mostantól jobban értékeljük a szépségért tett erőfeszítéseit. Vigyázzunk! Ha adtunk neki a léből, értelemszerűen legközelebb kevesebbet adjunk neki kozmetikusra!

A kipréselt, megkínzott uborkához hozzáadjuk a tejfölt, sót, borsot, egy pici citromlevet (elegánsan, mag nélkül!), az apróra vágott fokhagymát és kaprot, majd összekeverjük. Figyelem, jó a mélyhűtött kapor, de abból több kell! Keverés után ízlés szerint még sózzuk borsozzuk.

Elteszem másnapra, összeérve dominánsabb a kapor és a fokhagyma íze. Apropó, fokhagyma. Akad, aki préselné, inkább nem harapna rá később, de én nem így szeretem. Úgy tanultam: a préseléssel a lelkét is kinyomjuk, inkább gyorsan nagyon apróra vágom. Arra is készüljenek fel, másnapra sokkal fokhagymásabb ízű lesz. Én fűszeresen szeretem és tudomásul veszem, hogy egy viszonylag egyszerű receptnél is mennyi apróságra kell figyelni, ugye? Nem baj, nagyobb a sikerélmény!

Pirított pitába pakolva kiváló! Jó étvágyat!

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

TIROLI SÍTEREPEK III.

(Az első és második rész itt és itt.)

Elértünk a legjobbakhoz, ám a három dobogós több szempontból is hasonló:

• Budapesttől 800 km-re található Landeck, a tiroli Oberland városa. Innen maximum 30 kilométert kell utazni a síterepekre, melyeket egy-egy hegy választ el egymástól.

• A svájci-olasz Zermatt-Cerviniával vetélkednek a „legnépszerűbb európai síterep” címért.

• 200 km-nél nagyobbak, 1200-2900 m-en fekszenek és szép, hosszú pályákkal bírnak.

Nehéz volt a döntés, lássuk, mit izzadtam ki.

3. SERFAUS-FISS-LADIS www.serfaus-fiss-ladis.at

200 km sí- és 16 km freeride-pályát csupán 38 felvonó szolgál ki, nem csoda, hogy a tiroli osztrákok kedvence nagy területe és szuperhosszú lesiklópályái miatt. A helyiek okosak, nem véletlen, hogy kevés külföldi vendég érkezik, azok is elsősorban németek. Ugyanannyi kék, mint fekete pályája jelzi: a kezdők ne ide jöjjenek. Egy nem túl ismert, fiatal, rohamléptekben fejlődő pályarendszerről van szó, amely egyre népszerűbb, elsősorban az átlag feletti számban visszatérő vendégek miatt.

Óriási élmény mondjuk Fisstől felmenni a Pezidig és vissza. Főleg, mert relatív alacsony ismertsége relatív kevesebb vendéget jelent és a pályák hosszabb ideig maradnak meg kiváló állapotban – legalábbis a többiekhez képest. Talán egyetlen hátránya, a fiatalsága, van még mit fejleszteni a környék kiszolgálórendszerén. A többi sítereppel összehasonlítva csekélyebb a szórakozási, kikapcsolódási lehetőségek száma és a másik két dobogósnál nehezebben megközelíthető. Előremutató, hogy Serfaus városa autómentes övezet. Van egy parkoló a város alatt, ahonnan a négymegállós Dorfbahn viszi be a turistákat. Ilyet másutt nem láttam.

2. ISCHGL www.ischgl.com

Speciális hely. November végétől május elejéig, több mint 5 hónapon át hóbiztos. És ha már a bronzérmesnél a szórakozási lehetőségekről regéltem: átsíelhetünk Svájcba vámmentesen vásárolni, vagy élvezhetjük a legendás Top of the Mountain koncertsorozatot, amelyen fellépett már: Robbie Williams, Mariah Carey, a Scorpions, a Roxette, Katy Perry, Elton John, Rihanna vagy Kylie Minogue (különösen utóbbi kettőt néztem volna meg, miképp énekelnek szokásos tangájukban a hideg hegytetőn) vagyis csupa A-kategóriás sztár. A koncerteknek és jobb síadottságainak köszönhetően Ischgl ma már felkapottabb, mint Kitzbühel.

Az idei évben készült el az új felvonó, amivel a faluból gyorsabban jutunk fel a hegyre síelni. Odafent 238 km sípálya (15 kilométer freeride tereppel) és 45 felvonó szór szét minket. Szeretem, mert a jó síelők Mekkája. 39 km kék, 150 km piros és 34 km fekete pályával ez sem kedvez a kezdőknek. Kedvenc útvonalam Idalpon át a Viderjoch (az osztrák-svájci határ), majd az Alptridán át Samnaun a végállomás. Az út akkor is csodaszép, ha nem akarunk vámmentesen vásárolni. Nagyon szeretem még a Höllspitze/Palinkopf környéki fekete pályákat.

1. SANKT ANTON AM ARLBERG www.stantonamarlberg.com

Die wiege des alpinen skilaufs: „Az alpesi síelés bölcsője” – hirdeti magát és már a számok nagysága miatt sem akadhatunk ki e szerénytelenségen. December elejétől április végéig hóbiztos e rendkívül impozáns hely 340 km sí-, 200 km freeride-pályával és 97 felvonóval. Mondanám, hogy az egész hegyoldal síelhető, de itt alapban több hegyoldalról és faluról van szó. St Anton közösködik St Christoph-fal, Stubennel majd később „hozzácsatolták” Lech-het és Zürs-öt.

Mikor a 2001-es sívébére készültek a falun átfutó vasutat „áttették” a völgy túloldalára egy alagútba, sőt, mellette a Svájcba tartó autópályának is építettek egy 14 km-es alagutat, ami Ausztriában a leghosszabb. Mikor elkészültek, építettek feléjük egy északnyugatra néző sípályarendszert, aminek köszönhetően St. Anton am Arlberg az egyetlen olyan síterep, ahol még délután is találunk alig használt, jól síelhető pályákat. Ezeket a szegény nap nem tudja megsütni, mert kora délután tud először lenézni rájuk. A pályák eloszlása is olyan, hogy a kezdők, a haladók és a nagyon haladók is jól érezhetik magukat.

Nagyon kevés terület van, ahol nem lehet pályán kívül freeride síelni és nagyon sok csúcs közelében építettek sípályát, megoldva a kilátás-hegynézés-jólevegőszívás-sportolás négyes problémáját. Mindig van a közelben egy hütte, vagyis senki sincs életveszélyben a szó átvitt értelmében, míg a veszélyben lévőket 5 helikopter képes ellátni.

St Anton nem rendez koncertet. Itt a szezon végén a 2811 méteres Vallugáról a faluba indul a Der Weisse Rausch (kb: A fehér kaland), ami egy 9 km-es lesiklás (közben némi felfelé futással!). Ezt férfiaknak és nőknek külön rendezik és a győztesek nevét kőbe vésik... Aki nem hiszi, járjon utána!

(A képek a három síterep weboldalairól származnak.)

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

(I. rész itt!)

November elején elkezdtek viszketni a síkesztyűhúzó izmaim. Ez normális elvonási tünet ilyentájt. A síposztok gyógyítják.

Tirol fő ütőere az Inntal, ebből nyílik az állam talán legnagyobb völgye: Zillertal, sok 1-5 felvonós csúszkapályával és négy nagyobbal. Közülük a Hintertux-gleccsert nem rangsoroltam. Szép, de nagyon szeles, elvonási tünetek kezelésére viszont ilyentájt vagy májusban tökéletes. EGÉSZ ÉVBEN NYITVA VAN. Egyszer nyáron is kipróbáltam, de ha éjjel nem fagy, a hó rossz minőségű és gyorsan olvad (még 3000 felett is).

7. ZILLERTAL ARENA www.zillertalarena.com

Bár csak 139 kilométeres terep, ebből 99 piros pálya és 33 a kék. Ez a kezdőket kis területre szorítja, de 2-3 nap síelés után már megunják és ki kell próbálniuk magukat a piros pályákon, ami viszont a tempósabb síelést jelentősen megnehezíti. Ez akkor szomorú, ha nagyobbacska csoportok szeretnének az Übergangsjoch és az Arena Center közötti egyetlen pályán a másik hegyre átsíelni (inkább átevickélni, hóekézni, lúzerkedni). Talán már érzik, hogy az Arena nem egy igazi aréna, inkább csak 3 hegy összekötése sípályákkal. A Gerlos feletti része élvezetesebb, több, egy helyre befutó sípályával. 51 felvonója 580 és 2350 méter között mozog december elejétől április közepéig.

6. KITZBÜHEL-KIRCHBERG www.kitzski.com

A legismertebb. Csodálatos világ. A gazdagok kedvence általános drágaságával. Nemcsak síterepe, maga a város is turistamágnes szép, régi belvárosával. Ha valaki január vége felé, a lesiklóverseny környékén tud menni, menjen, ritka élmény hatvanezer emberrel együtt szurkolni és forralt bort iszogatni. A 170 km sípálya legjobb részei a Kirchberg, Jochberg, Kitzbühel feletti hegyeken vannak és több, mint fele kék pálya. Ez nálam már a „nem szeretem” kategóriába tartozik, mert rengeteg a (csaknem) kezdő. Sajnos kényelmetlen a terep, nem a hódeszkások álma, sok átcsúszó részen kell „rollerezni”, urambocsá' még a síelőknek is bottal tolni. Magassága 800-2000 méterig terjed és 53 felvonó szolgálja ki. Minden igaz, amit a vele szomszédos Wilder Kaisernél elmondtam: rövid pályák, sok felvonózás vár az itt síelőkre, de fekvéséből adódóan az érzés, a kilátás vagy éppen a verseny (lenti képen) hangulata kárpótol.

5. HOCHFÜGEN www.hochfuegenski.com

Sosem gondoltam volna, hogy ez a mindössze 88 kilométeres zillertali síterep megveri a nagyobb, ismertebb riválisait. A hangulata, a Wedelhütte (lenti képen) fantasztikus panorámája, a – relatív – nehéz pályarendszere és a hosszú lesiklási lehetőségei miatt az első, amely a TOP 5-be került. 1500-2501 méterig síelhető, alul a gyerekeknek, felül a komolyabb síelőknek van elég sok, illetve elég hosszú pályája és mindenütt, ahol a vendégek száma indokolja építettek egy második felvonót, nehogy a szegény turistáknak várakozniuk kelljen. Tetszik ez a hozzáállás. Mindkét szélén van elég pálya és felfedeznivaló, hogy akár egy egész napot is ott síeljünk, napozzunk, élvezzük a levegőt és a kilátást. December elejétől április közepéig síelhető.

4. MAYERHOFEN www.mayrhofen.at

Mondhatok bármit Hochfügenről, ám ha ódát kell zengenem egy síterepről, ezt arról teszem, ami messze a legjobb terep egész Zillertalban. Képzeljünk el egy viszonylag magasan fekvő völgyet, amit még magasabb hegyek vesznek körbe és ahová minden pálya befut. Ideális terep, mert e magas hegyek mindegyike síelhető, sőt, van amelyik két irányban is. A völgy közepéből indul egy 150 fős gyorsfelvonó és felvisz 2000 méter fölé a hóbiztosabb területekre. Innen még átcsúszhatunk egy újabb hegy, további pályáira. Mayrhofen mindössze 135 kilométer, de minden pályája élvezhető és minden részét érdemes felfedezni. Kevés ilyen nagyszerű adottságokkal rendelkező sípályán jártam életemben. Fantasztikusan vadregényes, hüttéi rendre remek kilátók is. Akár erdei „bújópályát”, akár villámgyors és hosszú piros pályát keresünk, mindent megtalálunk itt. 5,5 kilométeres lesiklópályáját elsősorban a gyakorlottabbak kedvelik. Különlegessége a 78 százalékos lejtésű fekete pályája, a Harakiri (lenti képen). Tényleg csak jó síelőknek ajánlom, rettentő veszélyes (és bosszantó), ha a tudásukat bátorsággal helyettesítők keresztbe csúszkálnak rajta, miközben mi tépünk lefelé. Ha nagyobb lenne, a dobogóra kerülne – ez az egyetlen hibája.

(Folytatás szombaton.)

(A képek a három síterep weboldalairól származnak.)

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

Sírajongóknak Tirol télen maga a paradicsom. Idestova négy éve tobzódom, kipróbáltam a legnagyobb és legjobb síterepeket. Az angol/német weboldalakon 6-7 tiroli helyszín folyamatosan Ausztria TOP 10-ében található, de összeurópai viszonylatban is legalább 5. Impozáns! Az idén is alig várom már, hogy szezonkártyámat regisztráljam a www.skiline.cc oldalon és minden pályát, felvonót, vertikális és horizontális métert mérjek vele.

Általánosságban elmondható, hogy 15 éve még több vendég érkezett Tirolba nyáron, mint télen, ám ez mostanra megfordult. Télen szinte mindenütt garantált a telt ház, míg nyáron egyre több szállás marad bezárva. Az ezredforduló óta Tirolt elözönlötték a nyugat-európai turisták, egyre többen érkeznek a „klasszikus sínemzetek” (britek, hollandok) polgáraiból.

A változások trendszerűek:

• nőttek az árak, a síbérletek és a szállások is évről-évre folyamatosan drágulnak;

• a sípályákat nyitástól kb: 13 óráig lehet kényelmesen használni, addigra úgy bebuckásodnak, hogy utána már csak a bátor turisták síelnek;

• előremutató, hogy egyes síterepek egyes pályáit napközben lezárják és lesimítják;

• a helyiek csak délelőtt síelnek, majd lejönnek;

• a turisták fent ebédelnek, később jönnek le; ők a rosszabb pályákra is fel-felmennek, de inkább a megszaporodott hüttékben/aprés ski-kben költik idejüket, pénzüket és napoznak;

• árszínvonaltól függetlenül 16-17 órától megtelnek az éttermek, szaunák és vacsorázóhelyek;

• sok szálláshely létezik Tirolban, ami csak télire nyit ki, mert elég bevételt termel egész évre.

Hogy miért csodálatos mégis Tirolban síelni? Az érzéssel magyaráznám a megmagyarázhatatlant. Egy tiroli sífalu télen olyan szép, mint egy száz évvel ezelőtti képeskönyvből kivágott kép, mintha egy védőburok választaná el a világ minden nyomasztó rútságától, gonoszságától. A szilveszteri tűzijáték többszörösen felülmúlja augusztus huszadikát.

Ráadásul, amit józan ésszel meg lehet szervezni és ki lehet építeni, azt a tiroliak megszervezik és kiépítik. A cél a vendég minőségi kiszolgálása és ezért az egész állam összefog. Kötelezik például a tulajdonosokat a helyi, néha 3-400 éves tiroli házak fenntartására és használatára. Ám a szépségbe tett pénz csak a befektetés egyik része: az egyes sípályákra is évente több tízmillió eurókat költenek. Új tórendszer kell a hóágyúknak, nagyobb, teherbíróbb felvonót kell építeni, új pályát kell megnyitni, össze kell kötni két különálló síterepet, stb. Nem csodálkoznék, ha 50 év múlva egész Tirol egy összefüggő síterep lenne.

A sorrendem:

10. SÖLDEN www.soelden.com

Kőszívű ember vagyok, mert itt csak nyáron jártam, sosem síeltem, az ötztali síparadicsomnál mindig találtam közelebbit. A 144 kilométernyi sípálya majdnem fele kék. Összesen 33 felvonója az egyik legkevesebb – tiroli értelemben. Jelentőségét az adja, hogy van egy gleccsere és óriási fejlesztéseket terveznek a helyiek. Már most méteres a hó: október elejétől május elejéig síelhető. A pályák 1350-től 3340 méterig emelkednek.

9. SKIWELT WILDER KAISER-BRIXENTAL www.skiwelt.at

   A hely, amit a turisták sokkal jobban imádnak, mint én. 280 km sípálya (90 százalékban kék és piros), 90 felvonó és 77 hütte – maguk a számok impozánsak! Az előnyei között említhetem a jégkunyhót és a hóbiztosságot (mikroklímája miatt mindig van olyan része, ahová friss hó hull!), ám a legfontosabb, hogy egy TELJESEN ÖSSZEFÜGGŐ PÁLYARENDSZER (Ausztriában a legnagyobb)! Sarkall a teljesítménytúrákra! Átsíelek a másik végébe és ha nem döglök ki közben, biztosan akkor fogok majd, amikor visszaértem a kiindulóponthoz. Ráadásul nemcsak a rendszeren belül lehet síelni, ha maradt erő, pár perces buszozás után a kitzbüheli területek is meghódíthatóak. A Skiwelt gyengéje, hogy „viszonylag” alacsony (620-1950 m) és rövidek a pályái, sokszor kell felvonózni. Hegyeit falvak veszik körbe, a felvonók minden oldalról ömlesztik a turistákat, így pontosan kétszer annyian jönnek fel, mint másutt. Egy szép napon sokat kell a felvonókra várva sorban állni. Igaz, kicsit kárpótol, ha körbenézek a Hohe Salvéról.

8. SKIJUWEL ALPBACHTAL-WILDSCHÖNAU www.skijuwel.com

Viszonylag fiatal síterepről van szó, két évvel ezelőtt kötötték össze a két területet egy hosszú lifttel, kialakítva Skijuwelt. Az első évben csaknem 10 százalékkal nőtt a turisták száma, de a felkapottabb helyekhez képest még mindig kevesen vannak. Több a rövid, családiasabb pálya, de van 3 hatalmas, egyenként cirka 3 kilométeres, jól száguldható, egybefüggő, piros lesiklópályája és néhány keveset látogatott, meredek fekete pályája is. Fejlesztése napirenden van, mivel a két terület egyenként jóval kevesebb látogatóra volt tervezve és néhol kicsik a felvonók. A 145 km összterületből több, mint a fele piros pálya (hurrá!) és 650-2025 méterig található. 57 lift szolgálja ki december közepétől április közepéig.

(Folytatás kedden és a jövő szombaton.)

(A képek a három síterep weboldalairól származnak.)

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

25 évvel a rendszerváltás után még mindig értetlenül állok néhány kereskedő felkészületlensége előtt. Felmerül a kérdés: még hány év kell, hogy egy eladó MEGBECSÜLJE és tisztességesen kiszolgálja a vevőit? Mikor veszi a fáradtságot és kezd el a vevő fejével gondolkozni, függetlenül attól, hogy vascsövet, szalonnát vagy bort árul? Az állami eladókról szó sincs! Döbbenetemet a magánszektor inkompetenciája okozza.

Itt írtam a borhoz való viszonyomról, ám elhallgattam, milyen sokat kóstoltam külföldön. Gondoltam: meg kell értenem, miért csak Magyarországon világhírű a magyar bor! Voltam Ausztriában, Olaszországban, Németországban, Franciaországban és kiderült: egyik helyen sem 25 éve foglalkoznak komolyan a borkészítéssel és gazdaságilag is előnyösebb helyzetben vannak. Magyarországon sokkal kevesebb a tőke és alacsonyabb a fizetőképes kereslet.

A legnagyobb különbség azonban a gondolkodásmód: külföldön 100 potenciális vevőből igyekeznek mindegyiket kiszolgálni. Az eladók figyelmesek, kedvesek, hozzáértők. Bármikor térek be a nyitvatartási időben. És ha nem akkor tudok menni? Semmi baj! Egy telefonos egyeztetés és máris megvan az időpont: figyelmesen, kedvesen, hozzáértően várnak. Hozzáteszem: a kóstolás mindig ingyenes!

Tőkét vagy termelési tapasztalatot nehéz pótolni, ám a gondolkodásmód átvétele azonnal menne! Ennek megértéséhez nem kell közgazdász diploma, gondolnám! Sok magyar borász mégsem érti.

Magyarországi kóstolásaimkor már előfordult, hogy a borász:

• Ki akarta fizettetni az el nem fogyasztott, de megkezdett palackokat! Megrökönyödve hallgattam. Miért is fizetném ki, amiből csak kóstoltam és nem ittam meg??

• A gyönyörű borteraszán, varázslatos naplemente közben nem szolgált ki, mert éppen nem ért rá. Micsoda?? Miért nem írja ki a nyitva tartást, az amatőr?? (a fentebbi képen)

• A kapujára kiírta: „kóstolás/eladás 12-20 óráig.” 17 órakor már senkit sem találtam ott. Felhívtam, elmondta: korábban kellett hazamennie. Micsoda?? Nincs egy „zárva” tábla?

Remélem, a következőket megértik a borászok és eladók:

Ki a drága vevő?

A borboltok kereskedőinél vásárlók és a borfesztiválokon kóstolók! Értük fizet a borász. A bor viszonteladója súlyos jutalékot kap és a fesztiválstand költsége sem kevés.

Ki a jó (értsd: alacsony költségű) vevő?

Aki megjelenik a borásznál a pincében, kóstolni akar és a borásznak nem kell közvetítőket és/vagy szállítási költséget fizetnie a bevételéből.

Ki a motivált vevő?

Aki olyannyira érdeklődik a borász és a borai iránt, hogy hajlandó elutazni a pincéig egy helyszíni kóstolóra.

Miért jó a pincelátogató vevő?

Mert motivált és olcsó. Egyetlen kívánsága van, kóstolni szeretne. Be kell hívni, rá kell szánni az időt és meg kell kínálni. Kedvesen, figyelmesen, hozzáértően.

Egyszerű ez, ám sokaknak mégsem megy! Az eladó (borász) nem képes a vevő kedvéért felírni a kerítésére a nyitvatartási időt vagy nem képes kitenni egy nyitva/zárva táblát. Felmerül a kérdés: vajon mikor lesz képes arra, hogy a facebook és az internet dübörgésének korában az ehhez hasonló fontos infókat a webre is kitegye, SEGÍTENDŐ a MOTIVÁLT, VÁSÁROLNI KÉSZ VEVŐT: ne utazzon hiába, ha senkit sem fogadja!

Magyarországon a minőségi bor iránt érdeklődő fizetőképes kereslet szűk, a borászok száma növekszik, jobban, mint a fogyasztás. A harc óriási, a külföldi borok gyakran olcsóbbak, ár/érték arányuk jobb. Főleg az 1-3000 forintos kategóriában. Mit érdemel az a magyar borász, aki ezt nem érti meg? Hogy soha többet ne vegyek tőle bort és minden fórumon elmondjam, miként jártam vele.

A közgazdaságtan tapasztalatai szerint leghatékonyabb és legeredményesebb értékesítési technika, ha az eladót kézről-kézre adják a vevők. A propaganda tapasztalatai szerint 10 elégedett ügyfél ajánlása 30-at hoz, míg tíz elégedetlen 70-et elriaszt. Ennyivel erősebb a kritika!

Álmomban az eladók megértik ezt és erről nem kell többet írnom. A világ tele van szépséggel...

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

Egy kis játék.

Egerben élő kedves ismerősöm szerint nagyszerű lenne a Knézich Károly utcai Minaret és környéke, ha úgy nézne ki, mint egy mediterrán városka egyik szép tere. Egységes homlokzatokkal, szép kövezettel, éttermekkel, üzletekkel és persze autók nélkül.

Gyorsan egymás mellé tettem négy kép-párt a dél-tiroli Caldaro/Kaltern városkával. A különbség óriási lenne, el tudják képzelni?

Hiszek a turizmusban. Magyarországra évről-évre kevesebb működőtőke érkezik. Lassan csak úgy tudunk külföldi pénzt behozni, ha a szép helyeinket felújítjuk és óriási energiát fektetünk a szolgáltatások minőségi javításába, hogy a kül- és belföldi turisták SZERESSENEK jönni. A szándék régóta megvan, de az állami és önkormányzati megvalósítás hiányzik, pedig sok szép városkánkra ráférne.

Ha tetszik a Minaret mediterrán hangulatban, kérem likeolja, vagy ossza meg. Ha elegen leszünk, biztosan nem csak Eger jár jól, hanem más városok is! :-)

takacskrisztianir.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir

Itt a rossz idő, irány a szauna! Heti egy alkalom és nem leszek beteg ezen a télen. Megígérem!

Több sportot kipróbáltam (igazoltan is!), mégis a szaunázás áll a legközelebb hozzám. Nagy előnye, hogy nem gólra, percre, pontra vagy méterre megy. Inkább egy harmonikus, sok meditációval járó, külső és belső megtisztulás. A sajgó lélek heti egyszeri elernyesztése a test izzasztásával.

A közhiedelemmel ellentétben a szaunázás nem kiegészítő sport, ellenkezőleg: ha valaki jól csinálja, nagyon kimerítő! A szaunába csak az amatőrök ugranak be egy körre, miután leszálltak a futópadról, a taposógépről, vagy elegük volt a súlyzópumpálásból. „Profi szaunázóknak” ez maga A Sport és eltöltenek vele 3-4 órát. Az amatőrök kijönnek a forró szaunából és lezuhanyoznak, a profik nem mennek olyan wellnessbe, ahol nincs (maximum 20 fokos) merülőmedence. Az amatőrök dumálnak a szaunában a haverokkal, a profik tudják, hogy a csend gyógyít, hallgatnak és belülre figyelnek. Az amatőrök ötpercenként ki-be ugrálnak, a profik egyaránt sok időt töltenek a forró szaunában és a hideg merülőmedencében. Az amatőrök felkiáltanak: „de hiszen a merülőmedence nagyon hideg!” „Igen drágám, ez a lényege!” – válaszolom. Mert tényleg ez!

Jól szaunázni úgy kell, ahogyan régen a kovácsok a vasat edzették! Melegben olvadni, majd a melegből gyorsan hidegbe. Legalább háromszor! Plusz olyan hosszan kell a hidegben és a melegben maradni, amilyen hosszan csak lehet!

A forró rész 10-30 percig is tarthat, nem számolom, érzem, mikor kell kimenni! Persze függ ez: a hőmérséklettől, a fáradtságomtól, a kimerültségtől, az aznapi unalomfaktoromtól, a szaunamestertől, a felöntéstől, az uralni vágyott gondolataimtól, stb...

A hideg vizes rész 1-5 perc lehet és igazi jutalom. Mára ezt a részt élvezem leginkább. Nincs jobb a pillanatnál, amikor millió tű szúrja a bőrömet!

Gondolkodtam, mit mondhatnék azoknak, akik a forró szauna után félnek a hideg víztől és inkább langyos zuhanyt vesznek. (Nagyon amatőr!)

• Nem tudják, hogy a hidegbe csak bemenni nehéz – a sokkhatást fejben kell tudni kezelni;

• Forró szaunából sokkal könnyebb a hideg vízbe bemenni, mert a felhevült szervezet KÍVÁNJA a hűtést, (nem felhevült testtel, szobahőmérsékletről meg a víz tényleg hideg);

• a millió tű minimum kellemetlen, de a bőr pillanatok alatt hozzászokik a hideghez és az első borzongás után NAGYON KELLEMES lesz;

• a testünket közvetlenül érintő, körülvevő hideg víz gyorsan felmelegszik, ilyenkor mozogni kell, hogy elkeveredjen a távolabbi hidegebbel;

• elképesztő jó érzés kimenni, amikor érzem: annyira áthűltem, hogy alig bírok mozogni;

• összefoglalva: ahogy a szauna melegét lehet élvezni, ugyanúgy lehet a hideget is – a hideg víz fájdalma/az önfegyelem kellemetlensége az ára az edzettségünknek;

• szakajtónyi szakirodalom szól a hideg-meleg váltás jótékony hatásairól; jó az ereknek, a vérnyomásnak, a bőrnek, a rendszeres szaunázással ritkábban fázik meg az ember, stb...

Elvileg minden kemény edzéskör után jön a levezetés! Forróság-hideg-levezetés a sorrend. Utóbbi lehet fekvés, alvás, meditálás, esetleg zenehallgatás, olvasás. Aztán irány újra a forróság.

Szaunaszeánszom átlagosan 3-4 óráig tart. Általában három kör forró-hideg (40-20 fokos) vízzel kezdem, pihenés nélkül. Aztán jön 2-3 kör gőzkamra-hideg víz, majd 2-3 kör szauna-hideg víz, már pihenéssel. A másik véglet az egy kör gőz, 5 kör szauna. Ilyet akkor választok, ha jók a szaunafelöntések és két kör között jut elég idő a hideg vízre és a pihenésre is.

A köridőm cirka egy óra. A felöntés 25, a hideg víz 5, a pihenés cirka 30 perces. Van, amikor a szünet kevesebb, de akad olyan is, amikor elalszom és lekésem a következő felöntést. Nem számít, nem verseny ez. A harmónia, a jóérzés mindig fontosabb. Írhatok itt a hideg víz áldásos hatásáról, tán valaki követ is és elkezdi fejleszteni magát, egyre több időt szánva a hideg vízre, ami jó. Ám minden esetben a jóérzés a lényeg. Ez a szauna csodája: maga, a hétköznapi harmónia.

PS: szauna után mindenképpen igyunk sok vizet! Előtte 3 órával már ne együnk! Utána első utunk ne a McDonalds-be vagy a kedvenc velős-pacalozó éttermünkbe vezessen! Én a szaunázós napjaimon nem eszem mást csak gyümölcsöt és zöldséget. Jó a heti egyszeri tisztítás a mindennapos testi, lelki és szellemi igénybevétel közben.

(Fotók: innen, innen és saját októberi fotóból :-))

takacskrisztianír.blog.hu és facebook.com/takacskrisztianir