Imi
2014.08.07. 07:48
A nekrológok már elhangzottak, a részvétnyilvánításokat és a szocmédia megnyilvánulásait már olvastuk. Ideje valami személyesnek.
2000 júniusát írtuk. Bő egy hónapja indítottuk a Sportfórum.hu weboldalunkat nagy lelkesedéssel, mégis csak a magyar internetes lufi hőskorát éltük. Fociebé volt és a kollégákkal azon gondolkoztunk kivel tudnánk nagyot durrantani, igazán eredményessé és látogatottá tenni egy induló oldalt. Károly – vajon mi lehet vele?? – javasolta őt, mint aki szintén szereti a focit, én, mint kezdő ügyvezető lelkesedtem, persze! Titokban meg rögtön a szívemhez kaptam, mint egy jó könyvelő: vajon mekkora részét „eszi meg” a következő havi büdzsénknek????
Imi nagylelkű volt. Átlagos fellépti díja mintegy tizedéért, tényleg névleges összegért vállalta el a másfél órás chat-et – maradt pénzünk a következő hónapra is.
Tán egy szombat délután lehetett, amikor megérkezett a megasztárunk (a szó kevésbé ismert értelmében – akkor). Hatalmas, sötét napszemüveg takarta és a sofőrje kísérte. Nyilvánvalóan végighaknizta az éjszakát (ennek minden jó és rossz részével), így ért hozzánk délután fél kettőkor!!!! Jelezték: nem sokat pihent, ne nagyon zaklassuk kérdésekkel, mégis minden kérdésre válaszolt, időnként sírva röhögtünk a dumáján, csakúgy, mint a chatelőink. 
A fociebéről és magáról a fociról úgy tudott Hernádi Juci figyelemre méltó fizikai adottságaira kanyarodva válaszolgatni, ahogyan még a különlegesen nyakatekert megfogalmazásairól és levezetéseiről híres kollégája, Váncsa István sem, Beszartunk – nincs jobb szó rá, tényleg szerette a focit, na. :-D
Kicsit maradt is, majd jelezték: most már tényleg haza kell mennie, véget ért a műszak, aludnia kell.
Kifizettük, a számlát aláírta, az ajándék viszkit átadtuk. Ezután mindenkitől személyesen elbúcsúzott, különösen kedvesen a gépíró kolleginától, majd elment.
Akkor már készítettem interjút a nagyon profi és egy fölösleges szót sem fecsérlő Michael Schumacherrel. Az angol válogatott és az Arsenal korszakos kapusával, David Seaman-nel, aki a nagy potyák királyává vált mégis. Az 50 méteres gyorsúszást egy-két levegővel végigúszó négyszeres orosz olimpiai bajnok orosz Alekszandr Popovval. A kedves öreg bácsinak álcázott diktátor Juan-Antonio Samaranch-csal és a kedves öreg bácsinak álcázott kedves öreg bácsival, korszakos példaképemmel, a korábbi 007-essel, Roger Moore-ral. Imi utóbbira hasonlított.
Csak egyszer reagált gyorsan „délutáni fellépésen”, amikor az állandó „Bajor urazást” megunva Imire igazított minket, de nagyon gyorsan.
Humora, fellépése, profizmusa, embersége életre szóló élménnyel gazdagított minket.
Nem vagyunk egyedül, Imi! Nyugodj békében! Köszönjük!
(a blikk fotója)
takacskrisztianir.blog.hu
Szerző: Takács Kr.
11 komment
Címkék: foci Arsenal Michael Schumacher Bajor Imre Váncsa István Roger Moore Hernádi Judit Sportfórum.hu Alexandr Popov Juan Antonio Samaranch David Seaman
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
maxval, a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.08.07. 12:48:47
De nyugodjon békében természetesen.
Sexual Harassment Panda 2014.08.07. 14:27:00
Szerintem Bajor Imre inkàbb ripacs volt, mint őstehetsèg, de nagyon nagy kàr èrte, hogy ilyen fiatalon meghalt.
Sajnàlom.
halszájú 2014.08.07. 14:49:02
(2000-ben eb volt nem vb)
halszájú 2014.08.07. 14:50:11
Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2014.08.07. 15:41:55
turista a saját országában 2014.08.07. 16:27:54
Csak elitta az eszét, nomeg az éttermének csődje rendesen hazavágta. Akkor kezdődött az a testi-lelki leépülés, amely most a halálához vezetett.
Egyetértek a méltatással, a maga területén tényleg nagyszerű művész volt. Nyugodjon békében!